huncfut-rimek

Tömör - vaskockába zárt gondolatok
edzetlen agyizmok nyílt versenyre
túl merész útravalók tömege
mint béklyó kényszeríts - önként leállok

Olykor menekülnék de nincs fedezék,
mázsás érvek formába öntése
régmúlt technikák követelménye
kinyerhető túlélési nyereség

Összevesznek az elvek - ölik egymást;
szíven-szúrt rendszerek térdre rogyva
vérrel mosott, neve-nincs homlokra

rajzszöggel tűzik fel a koronát.
Én meg csak kalapálom a szavakat
mint a cigány a mosófazekat.

lementem alfába s egy spártai jött
velem szembe megállt s menten hozzám
intézte búskomor szavait, s én blőd

fel se fogtam fontos értelmét ámbár
lakonikus beszéd volt és profán
mire észbe kaptam látám továbbáll

bár így utólag rémlik pár szófoszlány
valami afféle, hogy mind haldokló
aki megszületik lassan de korán

múlunk ki a világból mint tántorgó
titánok erőnk napról napra fogy
sorsunk tőkések prése vad mángorló

pecsételi meg s a pénz idegbajok
forrása - ha van félelmet okoz
mert ellophatják, ha nincs hát nyomorogsz

haldoklónak mindez nem oszt nem szoroz
s van itt egy személy valami Jucifer
régen férfi volt de már szoknyát hord

szóval ő a nagy halmozó frizsider
hidegre teszi világunk rendesen
mindenkiből minden hasznot kifej

akkor én haszontalan leszek menten
hogy mégse tudjon kizsigerelni 

kiüresítem apadó erszényem :) 

szén és kén és én aki nem füstöl
e földnek közepén legyeket oktat
egy boldog repülésre innen fentről
padlásszoba ablakából s szoktat

minden újra foszfát műtrágyára
ammóniákra s margarinra mondjuk
ne váljon döglégy belőle tárja
ki szárnyacskáját s agyon nem csapkodjuk

első a természet aztán mi is
repülni fogunk könnyedén de feljebb
hol az ablak aranykeretes és

mindig kitárva de téged te kis
legyecske már nem vihetünk szentek
várnak ott és örömteli feledés

ez az ünnep az igazi
magyar vagyok nem sz'rházi
aki fűben büdösödik
míg az öklöm bütykösödik

nem tombolhat kit megloptak
törvény betűi megkoptak
de lopott holmi visszajár
ha nincs igazság minek igyál

várni kell kerüljön vissza
előbb az erkölcs hatálya
addig nem érdemes halni
hazáért míg a jogunk talmi

előbb az etika becse
utána fegyvert kézbe
rablóknak szerzed vissza
vagy várd legyen a levegő tiszta

a bot nyelén hümmög-dong a fránya légy
épp ujjlenyomatokat elemez
kis elektro mikroszkópja nem pocsék
egy molekulát is kibelez

a botnyelén nyomokban génmaradvány
pásztor közte egy se volt, mind nemes
ott csapkodta térdét ülve a lócán
s jól homlokon vágta azt ki zsebes

ha lovagolt botját otthon feledé
kímélte lovát csemegéztette
mire haza ért a szolga kidobta

de ő ismételten megkeresteté
s most a bot tűzre vettetik persze
mert a világ elkorcsosult goromba