huncfut-rimek

Zúzmarás arcok - hol a zsarnok, mondd
mitől hideg a szív? mért török egy síp,
dadogj! - nincs tél csak szó - mely elfogyott,
s ország melyet Európa széjjelcsíp.

Hűtőből kivett ász - Árpád vezér
jelennel nem parolázó, de mégis -
kiárusítás, közélet beszély
újra hős jer, olvadj ki - csak azért is!

Mónus Lajos lövészúr megidéz
isten áldja tehát van még egy honvéd
miközben sok hamisítást izélsz

Európa hova lettél de torzkép
ma rád nézni széjjelhullsz - semmi vész
te ástad saját sírod s ez nem volt szép

lágy kenyér rizses húsi jóllakat
engem a galambom szeretve kerget
nem bírom szusszal - jó bort hozzanak
miért is találták ki a szerelmet?

gyönge vagyok egy csók is tönkre tesz
halálig emésztő vágyakba süllyeszt
előttem kétség arca lengedez
hátam mögött felelősség lezülleszt

engedj ki e fogságból jó Erósz
hadd legyek szószegő s időnként hitvány
mert megöl a hűség - jaj, lelomboz

akartam jó lenni, érted e kislány?
de a pap azt mondta ő feloldoz
s megakadt a szemem másik harisnyán

fuss versenyt a szerelemmel - siess
mint a tavaszi szél korán serkenve
s ha kifáradsz őnála megpihensz
lepd meg mielőtt ő körbe keresne 

ne hidd hogy töpreng majd azon a rügy
nyiljon ma vagy máskor neki nem alku
tárgya ezt érezned kell legbelül
ha a szerelem jön légy nyitottkapu

pattanj lóra öreg huszár galopp
előre a szél se érjen utol most
keresd a hatvanéves hajadont

barackot nyomtak a fejemre - fájt
hogy már nem vagyok fiatal... de bája
nagyon vigasztalt s a kis kócerájt
körbenyargaltam mint mami kutyája

húsz évet hozott vissza nálam ez
s azon buktam el, lila gőzöm sincs már
hogy veselkedik egy ifjabb ember 
időközben elfeledtem ugyebár

s végeztem magamon kísérletet
lássam mennyire hátrány ez manapság?
Felvettem régi szűk öltönyömet

hajamat megfestve vízfestékkel
végigjártam néhány forgalmas utcát
s komáltam a rám figyelő nőket

szebbre sócska sebre sóska való
zord-szegény fém fejlemény zergeugrás
setteng suhanva csusza-kavaró
kardél-vakaró karján szőrme bundás

be lázas szerelemvágy be nehéz
belül béleli búval ki se ömlik
belehal a mosolygó csenevész
s mint lemerült elemet újra töltik

lázad a hangszál bereked mutál
s míg arcjátékba kezdenek az ajkak
észrevétlen megtelt a hamutál

vakmarás vakarás vacak a hajlakk
zöldszemű kökényt nyelve pauzál
fogózik a nádba s eldől harasztnak