Vörösre táncolt éjszakán

Vörösre táncolt éjszakán
hideg csóktól vacog a költő
míg alszik a hold homlokán
álma itt már csak térkitöltő
de most mégsem üres az űr
vízi nimfák népe érkezget
Múzsák nagy névnapjára gyűl
jóllehet nincs még évkezdet.

Vörösre izzott az arcuk
kék ruhájukon zöld aranylik.
Sárga körben dalt zeng ajkuk
s a hangulat folyvást gyarapszik.
Vörös minden, csak az alvót
leli hideg, s nem nyitja szemét.
Ujjai közt tolla kopott -
tán a mámor megfújta eszét?

Vörös a babérkoszorú,
egykor Apollón hordta fején -,
ezért bíbor változatú:
Fénypont lesz ám a nők ünnepén.
Poétánk fejére kerül,
mihelyst felébred a Múzsa kész
fejébe csapni, így részesül
ám szundít a fiú -, fel se néz!

Ekkor cuppan arcára csók,
s a Múzsa bánatosan szipog:
"Kelj fel, kérlek drágám,mozogj!
éjfél közeleg, lovam nyihog,
Különben vége, nincs babér!"
Mindhiába élesztgette, jaj
nem tért magához a facér...
üt az óra véget ért a hepaj :)





s a tollforgató csak alszik...