Verejtékes költészet

Verejtékes a költészet, erőltet
de nem érzed ezt a versen - s csalódsz.
Kilopja minden titkod s úgy lebőgett
utána nehezen vigasztalódsz.

Megizzaszt, mérlegel, s bár változékony
libegése hol fent, hol lent lötyög.
Faragnád, hiszen lelked lobbanékony -
kiélezve és hosszan körmölöd.

Ezért értsd meg, a poéta is aprít,
mint a hagymaszárát az a szakács;
miközben egy kis fehér lisztet barnít -,

Vizet is tölt rá s jön a habarás.
Kavargatja és addig - addig kóstol,
míg kihull kezéből a golyóstoll.