Végzeted

Jámbor bukszások zsoldot tejelők -
Tákolt tőzsdéken kamat-lopás folyt.
Várost urbánold, bagóért dögevők
Rátok ömlik le mindenható szmog.

Nincs messze a jövő, küszöbön túl;
Csak át kell lépni és minden tegnap.
Nem lehet dönteni, vissza se fordulj,
küszöbtől küszöbig nyúlik nyakad.

Mint önjáró jámbor, sétálva pusztulj
Menet közben jövőd leszaggat
rangot és maszkokat, félre cafrang.
És terjedni kezd újabb hullaszag.

Nincs messze, előtted pereg végzeted
Vékonyodik a csík, fogyasztod
Az ólomtarhonyás perceteket
gyilkol a szövegkönyv, s te forgatod

te írsz bele , hideget, meleget
Hiába gondolsz át sok mondatot.
Mindig azt kell hinned, hogy nagy kaland
S még annyit sem élsz át mint egy galamb.

Nincs messze, van aki egyet sem léphet
elvész mint a szántásban a hólé
Átlépnek azon is, fel nem ébred
Annak szeme így lett a közönyé

Annak füle így lett a legsüketebb
- én szívem is így lesz - egy nap kővé
Közel a jövő, itt dörömböl már
Magához ölelve odébb sétál.


Paplak, bűnfészkén megtér az erotika
Úrnak pénzt kérnek, zsebebébe nyúlnak
Gallyra így jutott hideg Európa
Vakokat vallatva szentkép rámázva.