Vádirat

Nem szereted az embert, szinte élni
se hagyod, nyomorral sújtod, sumák
huszonegyedik század; oly kreténi
veszett kapzsiságod, a nép megutált.

Tőrőlmetszett szeretet mint árucikk -
a templomok kersztjén csak arra vár,
levétessen, arra vár mind halálig.
s az idő beleposhadt, nincs igazság.

Jöjjenek a robotok, szipólyozd ki
belőlük a hajtóerőt, taposd
meg méltóságukat, s kezed lemosd.

S, jaj, megvetően ajkát lebiggyeszti
a virtuális intelligencia,
Hogyan lett illyenné az ember fia?