Udvarias költő költögeti versbogarát

Kérem szépen,próbálkozok
költögetni egy versikét: hopp!
Versike, ízéké ébredj már!
Ugye mily lusta a versbogár?

Fejben olyan hercig, formás -
jópofa poloska - féltonnás
Na de hát, hiába költöm én
tetkózhatnék bár a köldökén ;

egyébként verhetem a falba
pici kobakom, s hajam kazalba
valamint állhatok féllábra
nem megy A költés, mindhiába.

Vajon értek-e hozzá? sejtem
Minden sort egymás-alá tettem,
persze csakis rímekkel végén
Így szoktam, vagy nem így kell? Kérdém.

Hó, ez sem elég? Mért nem? emlékszem:
tanácsot mégse kértem szépen,
keresem metaforám...nagyon
mint elgurult ceruzám asztalon.

káprázok a szóképektől, hú
nem az én napom, aranyborjú
bámul a lelkembe bohém szitu
teljesen kikészít de figyú:

Kimegyek, kapálok, nyaralok
s akkor valami bent nyavalyog
szakmán kívül vagy mondja halkan
befejezésre hiába vártam....


legallább annyira, hogy szavalják
lányok eszét mind elcsavarják

Ezzel itt elköszönök