Tölgypadon

Mikijozsa•  2025. augusztus 24. 10:59  •  olvasva: 171

Lélek se susog őszülő erdők
szendergő varázsába, áldott esteken
még miénk e szenvedély tölgypadon,
Fatörzsnek dőlve, csókok körforgását.
hajnalig intézzük kihamvadásig;
Leharcolt nyárvége ma sem ismeretlen.
Patakok habja mossa lábunk, szép gondolat
elfolyó csobbanása, szívünk vidítja.

Két napon át szabaidőruhában, s a táj,
s a berke lázasan árnyékos borzongását
meg a domb s mező susogását álom váltja fel.
Remetezúg csendes lakójaként szívesen
 lennék patakcsobogás közelében veled.
Elfeled minden bajt,  ki ébred látni véli élesen,
hogy a szerelmet sosem unja meg;
Ó, hol vagy ifjuság könnyű viharzása
hevülve csendben szívem nem dobog mélabúba
biztat, ne haggyam kihűlni az élet mámorát.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2025. szeptember 16. 14:35

@Gloren: belenyugvó emberként nézek vissza, de lehet hogy ez a látszat, mögötte - alatta pedig, hogy mi susog dobban, kevesen értik, jobban mondva én gondolom így, hiszen majd mindenki érez - fájlal elmúlt időket, de jól meglátod a lényeget kedves Tünde jósággal vagy felruházva, olyan szellemiséggel, kitől mindig tanulni lehet , köszönöm szépen szeretettel mikibá

Gloren2025. szeptember 16. 07:43

@Mikijozsa: Tájképfestés lélekből, időből, emlékből.
A képeid nem festve vannak Kedves Mikibá, hanem élnek.💚
Susognak, csobognak, hevülnek.
A sorokban ott a szenvedély, az elmúlás, és a csendes bölcsesség, ami nem engedi kihűlni az élet mámorát.

Az ilyen verseket szeretem, ahol a természet nem csak díszlet, hanem élő, lélegző társ.
Nem az évszakok sablonos leírása, hanem egy érzékeny kapcsolódás a térhez, időhöz és a lélekhez.

Ezek a versek azok, amelyek nem csak leírnak valamit, hanem megszólítják az embert. Nem azt mondják hogy "ősz van", hanem hagyják, hogy az olvasó maga érezze meg az elmúlás szelét, a csend mélységét, vagy a patak vízének tisztító rezgését.

A sablonos természetről írt versek csak képeslapok, ez viszont olyan, mint egy belső napló, amit a fák, a szél és a csillagok is aláírtak.
Ez a vers viszont nem csak egy természetvers, hanem a táj a szerelem színtere.
A természet és a szerelem egymásba fonódnak.💚💚

Szeretettel Gratulálok csodaszép alkotásodhoz Mikibá.
Baráti Üdvözlettel: Tünde

Mikijozsa2025. augusztus 29. 12:08

@gyorisandor: köszi szépen szavaid

gyorisandor2025. augusztus 29. 07:06

Az örök ifjúság forrása = KÚTFŐ=szerelemforrás eredője

Mikijozsa2025. augusztus 26. 17:12

@turk.eva: köszönöm és szép napot kívánok

turk.eva2025. augusztus 26. 16:44

Kellemes hangulatú vers.

Mikijozsa2025. augusztus 26. 15:13

@kevelin: köszönöm szépen szeretettel

kevelin2025. augusztus 25. 04:30

jó elképzelés kivánom sikerüljön

Mikijozsa2025. augusztus 24. 17:32

@S.MikoAgnes: köszönöm, kedves Ágika, olykor előtérbe kerülnek efféle kérdések, szép estét kívánok

S.MikoAgnes2025. augusztus 24. 12:56

Ó, igen, hol van már az "ifjúság könnyű viharzása
hevülve " ?!
Szépre írtad, tetszik !