szende ceruza -lestár - kínkupac

szívem egy vízbe hajított korong
fáradt diszkoszvetés a lét?
valami vészjel miatt szorong
koszosra táncoltuk a borotvaélt
mihelyst elvetik a nehéz lemezt
kurtára edzik vele a kart
nagy erővel elhajítva repeszt
s ledöng a semmit mondó szózat.


valamilyen szinten komoly a szó
bármit kimondva halsz
füledbe mászik szerteágazó
csirizes képragasz
melyből némi hozzávetőleges
válhat le s a hiány
kétrekeszes májusban sem lényeges


idomtalan hírekre úgy tekints
észrevehető-e, hogy srég-szöges...
srég-szög - na persze nincs
csakhogy mit nem tanítanak az úgy
igaz ahogy van csak úgy
véletlen nem havas a sziklacsúcs
mintha csak véletlen felcsút
srégen látszik komoly a ferdeség
s ferde szemüveg szűrt színezék
fölnevelget szép ferde-szeműnek
gyűlnek a pénzügyek
meg a ferde ceruzák, meg a tök
ferde pisai toronyőr
s megdőlt ész érvek meg a könyvelők
s dalom lekapcsolom mert lebőg


mint karó, melynek töve kirohadt,
dőlnek puhány rímek, lestár - kínkupac
a mákos sumákos -róka begurul,
ítélkezik aki jelenségre sajdul.
végül kereszttűz egy zsúfolt szonettben,
jön a vége, kicsi pont áll nyelvébe...
szerepet vált, nem tanít a vers
írója egyszerű paraszt, vagy vájár
nem kérdi szárnyalsz-e vagy lebegsz
írásközben elnémítja a szájzár
mindenkinek jót kívánt, húslevest
célba-szalad a betű bár sántál
nem méri hogy a pumpa ereszt
megeszi a babot, de sosem ágál
s az érzések viszik s ő repeszt
márványra helyezi az új formulát
s felteszi a legújabb lemezt


költeni jó a gondolatok
egymásután elfogynak ürül a fej
fehér alapon lenyomatok
minden gondolat vágólapra lel
aztán kezd el - összefércelni
aztán ne kezdj zavarba-jönni


üvegbe töltött fények pincéje
szépen sorba de sosem hajnalodik;
nemsokára kiosztásra kerülne
jön a reggel alszotok magyarok?


magyarok üvegbezárt az álmunk
ezer év szunnyad viaszba öntve
lepecsételt üvegek, holtig várnak
ölbe tett kezű felszabadulásunk


tele minden üveg, ötven erény
vissza kapni mit elloptak tőlünk!
csakis az igazság legyen a törvény
a többi hamu és por abba nem hiszünk...


semmit rímeltetni nem készülök
megtartom a szabályok alapját
de abból minden mást kifésülök
törvényemnek teszem fel kalapját


a meztelen igazsággal fogok
mindennap kezet - lekerül a kesztyű
magamba látok hol vérem csobog
és jobban kell a csók mint a töpörtyű


hintem csókom, bár legörnyeszt a gond
s nem ismerek mást csak az asszonyistent
imám hozzá száll, néki - hódolok


szerelem evangéliumát kimondd
fennszóval hirdessük - aki ma ember
nem egy csalót hanem egy anyát imádok!