sakkor is, ha

Mért lógok mindig a nagy semmiben -
hogy kúsztam élteken át, mint az árnyék;
Szerelmesen  égnék ilyesmiben
akkor is, ha  kínpadokon fáznék.
Rám száradt kaland fájó szaggatása
eltépett örömök újra kirakása.

Papírvár hajtogatója üldöz
késélen táncol a vágy, szuronyt szegez
érzelmekkel terhelt kebelünkhöz;
alélt gyönge virágszárral kibelez
a merengések kőasztalán, ne félj!
a hajnal ígérgetéssel kiherél.

Cserélt erekben a tinta beszárad,
nyilvános arc pofonokkal áldva -
az is némely élet szakaszt lezárat -
így marad az emberek szája tátva.
Előtte még szende volt, később sárkány
hatalmas karma kifaragott márvány.