Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Rafinált szerelmes vers
Mikijozsa• 2026. január 16. 11:58 • olvasva: 62
Roskad a hó, hasra feküdt a tavasz,
Fehér paplanja mint a fagylalt
oly kásás, oly izgalmas zseléragacs.
Beléd harapok, flamózom egy karajt.
Kihívlak tubicám, beviszlek édes,
kísérlek lelkesen, átkarollak szépen.
Elhagylak, mikor akarod, úgy élhess
mint egy vadgalamb, (sírvajár télen -
nyáron a párja után), én is sírok
te is nevetsz, jól megvagyunk, nem ásítok.
Ne vesztegesd időd reám, jól élj velem,
nélkülem! Ha elhagysz, visszatérsz,
s elfelejtek mindent -, fogy időnk sebesen.
Nem mindig pihen ki heverész.
maradj hát tubicám, akarlak halálig,
Mikijozsa2026. január 20. 13:57
@Mamamaci40: köszönöm barátsággal, mikibá
Mamamaci402026. január 19. 23:52
Brummos görbe tükör, nyomokban mélyértelmű gondolatokkal is.
Mikijozsa2026. január 19. 22:03
ajjaj - a kép meg a merevség, valahol feloldódhat, köszi, szép estét
Csinaj2026. január 18. 20:23
AHa, egyetkiemelek a versszakaszok közül, a második az, ahol érzés, kép és gondolat egyensúlyban van.
Mikijozsa2026. január 18. 16:20
kedves Csinaj,
mi a baj?
hát ami az illeti,
verset írni tud mindenki
hozzászólni sokkal kevesebb
mert ugyibár, ehhez még nem értenek :))
hi hi hi hi hi hoi hi :)
Csinaj2026. január 17. 16:31
Az amatörök a szívűkből írnak, a kreatív emberek sokszor nem illenek bele a megszokott keretekbe 😄. De ez teszi őket egyedivé 😊...