Pöfékel a szél

Szél pöfékel tóra szállva
nádat ringat úgy számlálja -
hány szál gyékényt vág a muzsik,
hol süllyed a csizma csurig
a lápba.

Fátyol felhő ragad éghez
vizet nyomaszt halszeméhez
Még egy horog fenékre néz;
delfint félét itt is nehéz
kifogni.

Kényes lányok közt pörgő
cigány lányoké az első
keringő, ezért szép a bál
Vidékre jár kis Miska már
táncolni.

És az egyed süket mintha
a csönd le volna halkítva,
közőshang sem ad jó irányt -
szerte széledt egész világ
bóklászni.


Város, - kis kéglikbe tömve
földszinten-emeleten körbe
a nép, szívja a levegőt
vígan el van, mint a befőtt,
s tévézik.

A Bank ajtaja tejüveg
ide rakják önkezűleg
kincseiket most a balgák,
vagy sorbaállnak leginkább
hitelre.

Vén tanyákon vén parasztok
parlagfüvet mért faragtok?
Ezeknél sem kell már kasza
fűnyíróval nagy zajt csapva
nyesődnek.

Az eunak ürül a táj
neki szürcsöl a harcsaszáj;
Övé az út, poggyászokban
neki hoznak migransokat
az amcsik.