Kristályvéneken a csavarhúzó

Ténfereg a kórság, zsámolyra ültető
Fejekre helyező jó csavarhúzóval tekerő
Hol balra, hol jobbra, nyílna bár ki esze;
Zavaros tán belül, beszáradt rekesze.

Fényt ha nem ad, fő, hogy a penészt termelje.
besárgult-e mája, leállt az epéje?
Egykor átlátott könnyedén rajt a jó szem
ám manapság öltözik bíborba "bölcsen".

Kristály-vénnek arca komoly, ha megéri,
kobakja mentébe hányas fog beférni?
Jön a kór , elővesz egy százas kopottat
ám szűk a menet, rozsdát bár lekocogtat;

Félő, hogy nyakból törik, satut hát elő
beszorítja szépen, s ide egy reszelő,
Mint mikor a frizurát a borbély nyesi,
kobakja tetejét szépen megfényezi.

Azután recsegve, ropogva megmozdul
mintha odvas foga dőlne, jön csontostul.
Belenézne tényleg beleszáradt az agy
ez már a századik mely cserben hagy.