Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Konok bányász
Mikijozsa• 2024. július 13. 10:53 • olvasva: 104
Konok vájár mélyben kotorász -
szenes arcán porszemek, s az omlás
fenyegetve tátong, mi készül?
Csákánya kőzetbe vág s megfeszül
a vitla kötél, gerendát rabol,
szénkupac alatt zakatol
a kaparó. szakad a lánca,
ledermed a szén kihordása.
Beomlik, változik a tárna,
új fogást nyit, s a pászta
mester - szélesít, beácsol
fogy a levegő, mindenki tikácsol;
lukalkat fúr s betölti a patronokat
robbanás kék füstje fojtogat
kidőlt egy támfa s ahova lefekszik
koponyát zúz, bordákat tör, vér folyik
tenyérben összemarkolt feketegyémánt,
s szétkalapált szikla rögből szilikózis bánt
Lemerül az akku, fejlámpa kialszik
sötétben totyognak a kijáratig
Mikijozsa2024. július 31. 15:06
@Törölt tag: aktualitása megkopott, de így marad. köszönöm, Szia
Mikijozsa2024. július 31. 15:05
@Csinaj: élethelyzetekre a világ úgy tekint - melankóliásan vagy általában mint az eső utáni köpönyegre, üdv és köszi szépen
Csinaj2024. július 19. 21:50
Miki tetszik ahogy írod plasztikusan bemutatva a bányászat mindennapi küzdelmeit.
A szenes arcok, az omlás fenyegetése, a csákány és a vitla használata mind a munka nehézségét és veszélyeit jelenítik meg.
Az omlás,, mint fejtési metódusokat, a szén kihordásának megszakadása, a levegő hiánya, a robbanás füstje és a sérülések mind hozzájárulnak ahhoz a nyomasztó, életveszélyes atmoszférához, amely a bányászok mindennapjait jellemzi
Törölt tag2024. július 18. 23:28
Törölt hozzászólás.
S.MikoAgnes2024. július 14. 11:59
Félelmetesen kifejező ez drága Mikibá!
Szabolcsból sokan elmentek az északi hegyekbe dolgozni bányába. A falunkból emlékszem Tóth Pityu bácsira. Ott nősült és telepedett le , azt hiszem Tólápán. Palócosan beszélt a felesége és a fia is.
kevelin2024. július 14. 06:11
Még nem jártam bányában de sokszor elképzeltem milyen lehet.Ilyen nehèz munkára csak a hősők vállalkoznak. Jól leírtad, szinte láttam a kormos arcú bányászokat.Gratulálok.
Perzsi.2024. július 13. 22:03
Ez volt az egyik félelmem, mikor lent jártam. Hogy kialszanak a fények. Szerintem rekedtre sikítottam volna magam.
Rozella2024. július 13. 17:58
Tetszik a pár megőrzött szakszó, a helyzet is ismerős, bányavidéken nőttem fel, több tragédia történt arra is... és nagyapám is sokat mesélt. A bányászok élete nem irigylésre méltó, de érdekes, hogy sokan közülük mégis "szerették" a bányát, erősen kötődtek hozzá. Ezt érezni a te versedből is.
Mikijozsa2024. július 13. 16:10
@Aradi_Gabor: igen, kedves Gábor, igazad van realista szemlélettel akartam visszatekinteni bányász múltam, remélem valamiként körvonalazódott az elképzelése, köszönöm, hogy nem csak olvastad, hanem véleményt is írtál, örülök nagyon.
Aradi_Gabor2024. július 13. 15:58
Nagyon jó lett Mikibá! És főleg az lett benne nagyon jó, hogy nincsen benne egy csöpp romantika sem. Hát tényleg jó szerencsét és sok csillét!