kisváros a völgyben

Értem én hogy volt, kánikulában
agyagon járt asszonylábak nyoma
csapást hagyott völgyek felé, láttam
virágokat - elhullatták szórva.
Nincs még hideg se, de már fonnyadó
gombák kerülnek elömbe - mókus
pompás ebédje - fel nem rúgandó,
tiszta jó natúr és illatos hús.

Amott lent egy szép kisváros bátor
kémények és egyéb fényes falak
mögé menekült családi tábor;
nyugodt derűvel vidáman laknak
szép szobákat - rendet és kellemest,
ott minden jókedv - ki nem vihető
ezer élmény szép együttlét reteszt
formáló titok, bájosan ölelő

anyukák, vállas és reménykedő,
terhet vállaló, leghűbb apukák;
Értem én, hogy kopott nem egy tető
de védelme oly hasznos, mint anyánk
oltalma, ügyel az apróságra...
Hiszen mi még mind olyan kisdedek
vagyunk, árvák - mondanám pedig
annyira kéne felnőni végleg.