kisváros a völgyben

Mikijozsa•  2017. október 13. 07:54

Értem én hogy volt, kánikulában
agyagon járt asszonylábak nyoma
csapást hagyott völgyek felé, láttam
virágokat - elhullatták szórva.
Nincs még hideg se, de már fonnyadó
gombák kerülnek elömbe - mókus
pompás ebédje - fel nem rúgandó,
tiszta jó natúr és illatos hús.

Amott lent egy szép kisváros bátor
kémények és egyéb fényes falak
mögé menekült családi tábor;
nyugodt derűvel vidáman laknak
szép szobákat - rendet és kellemest,
ott minden jókedv - ki nem vihető
ezer élmény szép együttlét reteszt
formáló titok, bájosan ölelő

anyukák, vállas és reménykedő,
terhet vállaló, leghűbb apukák;
Értem én, hogy kopott nem egy tető
de védelme oly hasznos, mint anyánk
oltalma, ügyel az apróságra...
Hiszen mi még mind olyan kisdedek
vagyunk, árvák - mondanám pedig
annyira kéne felnőni végleg.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2017. október 13. 13:35

@Pflugerfefi: Köszi, valóban - ezúttal naturalista szemléletem léptettem előtérbe :) Szia, legyen szép a napod

Pflugerfefi2017. október 13. 13:14

Naturisztikusat szépet alkottál,
Tetszett!

Mikijozsa2017. október 13. 11:53

@Csinaj: Szia, elég szűkszavú emberke vagy, de ez épp elég, nagyon köszi :)

Csinaj2017. október 13. 11:29

Mikijozsa2017. október 13. 08:52

@kevelin: köszönöm nagyon kedves vagy, örülök h itt jártál :)

kevelin2017. október 13. 08:29

Kedves derűlátó igaz emberi szèp vers

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom