Kis Lilike emlékkönyvébe

Mikijozsa•  2019. január 25. 17:47

Ma már valóban mese a költészet -;
színtiszta mítoszgyöngy, s a rím
külcsín, csókos formája rózsaszín;
hol a metafora gyönge bölcsészet,

melyet, ha elhagy a szilaj lírikus,
levegőbe emeli fel a célt,
s a mennyezeten menetel odébb,
honnan lejjebb nem ejti le a ritmus.

Mint költő, fecsegtem már eleget,
s ha, az ég megbocsájtja szómenésem;
kívánok sok szép versírást neked.

Légy bátor és körmöld le szerényen
a világ legszebb rímes monológját,
elnyered mirtuszok koszorúját.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2019. január 25. 20:26

@kevelin: igen - úgy gondoltam, örülök hogy értően olvastad. köszönöm:)

kevelin2019. január 25. 19:04

Tetszik ez a vers is mint a többi versed.Mivel Lilikènek űzened èrezhető benne a kislányokhoz szóló kedves .hangvétel a plafon landoló írás jó szöveg mèg a rím se hozza le.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom