huncfut-rimek
Versidomítom a jövő lépcsőfokait
idomítom a jövő lépcsőfokait
tudniillik felfelé lépked a magyar
cipelgetve hangyaként kínok nyomait
mindeközben a szél mindétig alant kavar
fel létrára jobb ha rájössz nem vagy stróman
teszteld fokok vonzatát, ne habozz hágni
fel mint egykor Jákob - felhőbe bódultan
naponta kéne ezt csöpp fülembe rágni?
ez legyen alacsonyabb ez elérhető
ez se remegtesse lábam fel lihegve
ott vár új rabtartó vár a következő
magyar merészség még feljebb félcentire
van nálam viaszgyertya pecsétet hagyok
lássa az utókor vegye látleletnek
eddig jutottam el idáig vagyok
én lábacskám ily magasra kecmeregtek
palatetőn vén tündér
palatetőn vén tündér hegedül
langyos téli búcsúztatója fennkölt
körbe is vette arcát színtelen köd
sápadt szíve mibennünk hidegül
botrány az égben angyal is vénül
tetőre mászni mégse tilos - ejha
nem tölgyfából lesz nekik sem a fejfa
mély álmából sok sellő felrémül
mint mikor váratlan egy lámpa fénye
a sötétből rád vetül s te vakon
tartod kezed a fény felé - vajon
nem olyan ez mintha agyadba égne
ők tűnnek el hamarabb e földről
s akkor végy búcsút a nyári zöldtől
a szó gyökeres
a szó gyökeres és fent bokrosodik
aztán jönnek a szómetszők menő
elképzelésekkel s már egybenő
az is mi nem egybe való - fonódik
mint a komló a megy-fára nehogy má
ki lehessen venni honnan terem
apró gyümölcsöt - na mindegy - vegyem
észre egyáltalán avagy hagyom rá
vagy hagyok rá egy lemetszeni valót
úgyis olló a kertész kezében
úgyis meghagyja kúszónövényeket
mert ugye annyira életre valók
körbeszövik a világot szépen
csöndben leuralnak észre se veszed
hadonásznak a nyelvőrök,
hadonásznak a nyelvőrök, és csitt
messzire hangzik - lényegét ne ismerd
nyelvtan ablakán függöny félrelibbent
ige főnév hajzatán csavarint
ujjacskákra tapadt bonbonok anno
emlékszem egyébre is volt egy arc
még mindig néz rám- elég ne bosszants
múltidőm buborékod szétpattanó
a tiszta utcán a múlt lábnyoma mint
aszfaltba olvadt cipelősarok
nyelvbotlást - szót rontnak időszakok
fedezik ám a bizniszt alkalmasint
szépekedik a vének elméje
gyérítené vénéket isten ügyvédje
ez se életre való ez se vált bé
jővend haza földemben csalódott dádé
fésüli gondolatait öreg mámi is
ha vége jő szava ne legyen hamis
hasznos tanácsot nem oszt senkinek
unokái mellől büszkén eltipeg
kuss mondja a strázsa szava falra-hányt
és az ifjú szerelmesének ír
helyesírási hibákban a stíl
jelképezi a zamatos sült banánt
fugerek és fuserek
valakik elfuserolták a világot
fuser fugerek lehettek á nem dehogy
csicskásaik végeztek kontár munkát
gyakorta elalukáltak egy picurkát
tehát becsapták a fugereket - de mondd
ez komolyan összeesküvés - á dehogy
sorsszerű hiányosságok láncolata
amelynek sok gazdag lesz az áldozata
na és a szegényekkel mi lesz akkor
most ők fognak gazdagodni sose jobbkor
bevallom ezt sem tudom kik a fugerek
de még azt sem hogy kik azok a fuserek