huncfut-rimek

Nem is szó. nem is hang; egy kép a lét,
avagy kitalált szerelem, ölelés -
de függöny mögött nehogy végig nézd!
hiszen te is átfonsz, karom a kötés.

Keresztülér érzelmed, bennem fáj
vissza-feléd kacagva -csillapíthat
nem annyira vészes; hazug a száj.
Ni egy könnycsepped, mit szempilla ringat.

Ki nem törhetsz keretéből, ne bánd!
beletörték lelkünket is e présbe,
egyé gyömöszölnek a szép hibák ,
egyé az ellentétek - öröksége.

Forog a kép - itt az eleje, ott
a hátulja, csak egy ablak a szemnek,
kirakat az égieknek; legott,
ha elvétve felettünk megpihennek---

szelet prüszköl feszíti feszt a húrt
ez az ára nyilallása hát szeretsz
halk sóhajod napsütötte szívembe fúrt
kanári kalitka hajlékán retesz

kiszaggat mint kórót virág közül
kevés harangszó szólongat elhallón
tejút zebráin ha bizton átkelünk
zengjen megnyugvás dala ajkadon

hitem hídja leng - leszakad-e véled
ha lelkünk ólomcipője dübörög?
s a kifosztottság érzete megéget
mint ősszel az avart mely úgy füstölög

telik de nem rosszul és mindenki
talán vénül is közben - s ahogy érzem
kifejlődik valami szebb - fenti
modelleket követő - földi éden

aranykor... az se baj ha nem nekem
fog elkészülni, de drukkolok addig
amíg élek hogy bekövetkezzen,
ne inflálódjon többé a mi monink

de jó a kapitalizmus megbukott
szektások ti többé nem lophattok
de majd lesz ám meló ne aggódjatok

ugyan má' mondhatja erre akárki:
honnan tudom? nem - ez csak sejtelem
kiderült vagy nem - a király meztelen

reluksz orgánum szervusz cimborám
hogy ájuldozik a szeretet ős
árnyéka, maszk a pofáján vitorla
hang ellen szkizofrén kór csepegős
bunkó vámpír a világgal kitolna
antiversesem vakogva hebegős

recsegő szónyálazó flegmásan
az önkényt szembe sercenti a karmám
ablak a maffia famíliában
olyan félig nyitható matring cérnán
mozgatható pityókabogaras
mint a fekete zsemle Kenyában

zuhantjában a légy bánkódva dünnyög
s a mesztic légycsapója lepihen
egy csomó mocsokba vírusok ünnepén
gügyög az egészség csecsemője

félkézzel a világ vészfékén csüngök
állj le már hülyeség - mustra lehessen
felzümmög a tudomány félelmetes
álldoktorátusa s köp a szemfedőre

Takácskodnak  szókötő pókok  

minden vers egy egy háló

hullnak belé a hsz-ek - csókok

ki többet fog az a kiváló. 

Kinek puszi se jut az morcos

phű phű, nem  játszom,  írja s bár;

nincs tünet s  nem segít  az orvos

mégis mily sok rímet kazalba hány.

Ez se jó, az sem éri a szintet

pár millivel alatta  lebegnek

tedd nagy bálna hasába s melyiket

nincs idő kidolgozni félkészek.

Jó ez, mondja a szakértő s lám

észreveszi benne a művészi bájt

az írónak könny csillan  arcán

pedig úgy tűnt picit sematizált.