huncfut-rimek

gondolkodjon az ember miképpen -
s persze nem mások ellen - fegyverkezzen?
ember ellenes elvek, (nem értem
ember használja ember ellen ?!)

mi kell a kézbe, mondd meg utazó
zseblámpa meg ez a síbot s a bicska
ó uram, farkas sem nagy támadó
akkor meg hol élünk, mondd már te, csicska?

ember ember ellen de beteges
nem hiszem sosem hogy nem lenne más út
katonásdit játszani - gyerekes

csak mert sokan megrohanjuk a válút -
nem kéne mérgezni a másikat
nem kitalálni gyilkos aknákat

röviden elmesélem lirikusan
hogyan találtam társra
egy hirtelen forgatagban
szelíd szél kavargás tánca


forgószél sodorta karjaimba
nem vihar volt, nem ló hozta
kedvesem a szél korcsolyáján
sebesen pörgött talán
aztán még néhány gyorsforgás
körbe körbe az életpályán
végül karjaimba repült
szép piruett volt, sikerült

Ó, én a fogoly, kit vad szenvedély
orrba-szájba zargat, most felmorgok.
- nem és nem, ennek véget vetek! mély
likba menekülök, de felvonszol
a strázsa, s rám kerül egy másik kötél;

Már csak a szám lehet szabad, mintha
a föld sarából szólalnék, mindegy!
majd színlelni fogok és megjátszom a
nagy rabszolga boldog életét, mert
erre születtem, nemde? fel munkára!

S honnan ez az "öntudatra ébredés"?
keresem fejemben a baj gyökerét -
gyávák pátosza ez a viselkedés,
mért tépem a lázadás zsinegét?
érzem bent mily nagy a hőemelkedés.

Nem, nem soha én nem adom ám fel
rabszolga maradok mindhalálig -
látom hogy a főnök miket művel
ily randa életet nem szeretnék
maradok Tamás Bátya hegedűvel

Füzetlapokban lelek felvázolt szerelmeket
csókos szájú féltettsorok vajon mit üzentek?
Nehéz egybefűzni sok ábrándozó tintás dalt, 
mely érdeklődésre bír öreget-fiatalt....
bővíteni megírt valósággal - azt hiszem nehéz.
Mégis azt vallom, mit tavaly írtam kedvedért
hogy most is gyere s velem legyél a csókosztásban;
ezt én írtam egykoron - füzetből kimásoltam;

Füzetlapokból kitépett gondolatok tára...
Az ember elszédül, csak ez maradt neki mára?
Szép versnek induló életérzés eme jegyzet
ilyen mind az egész, egymásért kezdemények -
Hogy virult múltnak heve - ég ma is, kétségtelen
még-mindig újra kell kezdeni, hogyha szerelem.

Most, hogy rábukkantam, s e füzet szemétbe kerül - 
Maszatos lapjain sok érzés feledésbe merül?
Kérdezném, de kitől , hisz megy minden előre,
Csak a szívünk maradjon tiszta, s ne essen kétsége!
Szeress, hogy szeressek, mindketten akarjunk
Szeretni mind-halálig, különben csúfosan széthullunk
Ez volna az élet? kopott füzet lapján pár flört!
Zörget a Mester, letelt a játék? kezd újra előlről:)

sok rím szépsége csurranj
csókok édes öröm
mámora meg ne torpanj
konok betű özön
hogy ne légy ma csepűláng
őszinte szavakat 
öntök - költöm a bűbájt 
 nem holmi hangzavart


méltatlan kéz ne mázolj
elcsépelt képeket
hadd fessek újra mától
helyette szebbeket
ne azért mert dicsekvő
szeszély hajt hozni jót
hanem, azért mert benső
érzet így ad valót

szürke arcokon élénk
mosollyal vár a hit
s megéneklem regényként
túlvilág hangjait
emberi báj - szerelmek
mint lepke ha enyelg
röpködő pille percek
csókokba könnybe rejt

figyelmet hadd reméljek
ihlessen dalra még
hű szerelem ügyének
romantikája - nézd
miként öleli párját
hogy félti a legény
és veti le ruháját
Vénusz - örökre tény