huncfut-rimek

jó a műsor, "lájtos" itt a visszhang
lecsóba került a félszemű bánat
költhet kinek térdkalácsa csikland
ebben az a vicc - ne mellőzd a számtant

ha ilyen a világ akkor ilyen
meg is feszülhetünk de mégse lesz jobb
kuli voltam ő meg az irigyem
és büszke mivelhogy ő bölcsebben lop

hány nulla van egy élet-színvonalban
no és hány a létminimum alatt
persze a költő mind tájékozatlan

enni inni,s akkor ne láss ne hallj
jaj, nehogy túltengjen a gyomorsavad
ne sírj szembe a széllel nem szabad

nesze pénz nesze semmi fogd fiam
végy vele kacatot magadnak olcsón
drágul minden s nálad csak ennyi van
azt hiszem szűkölködnöd kell e bolygón

végy fel kölcsön add el becses neved
borsos ára van, de megbánod azt is
hogy világra jöttél mert őrület
mily magas a kamat viszik házad is

mindent hitelre kínált a kufár
s ha felkötöd magad - fiad szenvedje
amit előtte elhamarkodtál

jó a pénz ha van sok belőle persze
de ha nincs - érd be azzal amid van
ne kapcsolódj be eme pénzrendszerbe

beleharap a kritikus hamar
törik foga véres nyál csorog és köp
de az olvasó csak néz nem agyal
s nagy fejüket csóválják a szakértők

nos izé mért oly száraz és kemény
szinte bűntény hogy megírta uram ezt
melyiket? néz a költő s foghegyén
már ott egy bocsi és pár sort újra kezd

ne ne csináljon semmit érti már?
ön sose lesz költő nem hagyjuk úgyse
hagyja abba... hisz jogtalan irkál

"jogtalan"? akkor ne kóstolgass ülj le
és nézd magad egy tükörben inkább
s elhajókázom valahova az űrbe

ha írni akarok leáll a vekker
s bámul az ablak fényes ürege
és lóg a festmény kivágott ege
kitalálni kell az időt mégegyszer

mi tudná kedvem félórákra szabni
vagy tizenkétszer fél tölcsér adag
ezt osztom tizenkétszer álmatag
fele részben jó lenne jót kacagni

aztán többé nem is írni - minek?
hiszen az élet nem olvasásból áll
bár a költőket bánat eszi meg

nem kell sajnálni, időtöltésileg
elmegy egy két olvasás, s nem muszáj
átélni jobb ha el se képzelitek

a forrás isten lényege
földből feltörő bátorság vize
nekem a fejem hűti másnak a szíve
dermed meg tőle jegesre

mit csináltál ember?
ittál isten szavaiból és megrészegedtél?
azóta verselgetsz, ez nem fer
gonosz utánzat vagy - szenilis lettél?


semmi nem vers, semmi
hátrakerülve hasbeszélő a világ
üres a fül nem érzékeli
hogy rezeg a betűzetlen valóság

üres kagylóba csöpög a rím
fájdalmat érez a kalapács
kockákat gurít a láb széles a sín
légy bakter - másik vágányra válts

nem létező a költő, sikolt
mert mégis van keze szája nagy
s ha éhes ott a baromfibolt
műfoga közt  csirkelába szakad

légüres tér a versfüzet, keskeny
mint a gorillák lőtere - és pufog
a vaktöltény homlokba verten
hátba se szúrnak a vidám kritikusok