huncfut-rimek

Takácskodnak  szókötő pókok  

minden vers egy egy háló

hullnak belé a hsz-ek - csókok

ki többet fog az a kiváló. 

Kinek puszi se jut az morcos

phű phű, nem  játszom,  írja s bár;

nincs tünet s  nem segít  az orvos

mégis mily sok rímet kazalba hány.

Ez se jó, az sem éri a szintet

pár millivel alatta  lebegnek

tedd nagy bálna hasába s melyiket

nincs idő kidolgozni félkészek.

Jó ez, mondja a szakértő s lám

észreveszi benne a művészi bájt

az írónak könny csillan  arcán

pedig úgy tűnt picit sematizált.

a kamu nem magyar szó de tovább
menve a kamat se, bár pereputtyos
társasági e miatt ne dobáld
a kampót még akkor se, ha gubancos

van ennek testvére - az a kemo
akit csakis a patikus komálgat
ennek bátyja a kemtraill tesó
kit a pilóta égre boronálgat

mert azt mondják hogy kampány idején
a kamerákban tálcaminiszterek
tálcán kínálják a koncot habár

ez nem kamu, de szükség esetén
kilóra megvesz néhány komcsit nyereg
alá jó lesz - ott puhul el igazán

milyen csuda még ez a hónap is
legnagyobb meglepetésemre
szimpla elsejével kezdődik
vissza se ülök a székemre
rohannom kell utánanézni :)

de-hiszen április nem ugrik be
ebben a hónapban születnek
bolondok, ne tudja senki se
remélem köztük marad ugye

hogy én is ekkortól létezek...

na mindegy, ha marad ha nem
legalább lehet rólam is pletykálni a neten :)

idomítom a jövő lépcsőfokait
tudniillik felfelé lépked a magyar
cipelgetve hangyaként kínok nyomait
mindeközben a szél mindétig alant kavar

fel létrára jobb ha rájössz nem vagy stróman
teszteld fokok vonzatát, ne habozz hágni
fel mint egykor Jákob - felhőbe bódultan
naponta kéne ezt csöpp fülembe rágni?

ez legyen alacsonyabb ez elérhető
ez se remegtesse lábam fel lihegve
ott vár új rabtartó vár a következő
magyar merészség még feljebb félcentire

van nálam viaszgyertya pecsétet hagyok
lássa az utókor vegye látleletnek
eddig jutottam el idáig vagyok
én lábacskám ily magasra kecmeregtek

hadonásznak a nyelvőrök, és csitt
messzire hangzik - lényegét ne ismerd
nyelvtan ablakán függöny félrelibbent
ige főnév hajzatán csavarint

ujjacskákra tapadt bonbonok anno
emlékszem egyébre is volt egy arc
még mindig néz rám- elég ne bosszants
múltidőm buborékod szétpattanó

a tiszta utcán a múlt lábnyoma mint
aszfaltba olvadt cipelősarok
nyelvbotlást - szót rontnak időszakok
fedezik ám a bizniszt alkalmasint

szépekedik a vének elméje
gyérítené vénéket isten ügyvédje
ez se életre való ez se vált bé
jővend haza földemben csalódott dádé

fésüli gondolatait öreg mámi is
ha vége jő szava ne legyen hamis
hasznos tanácsot nem oszt senkinek
unokái mellől büszkén eltipeg

kuss mondja a strázsa szava falra-hányt
és az ifjú szerelmesének ír
helyesírási hibákban a stíl
jelképezi a zamatos sült banánt