huncfut-rimek
Gondolatokfel sem ébrednek
hatástalanított bombák zsebekben
nehezékei a lötyögő nadrágnak
Nem hiszek diplomatikus módszerekben
nem hiszem hogy jobbá teszik világomat
úgy hírlik nincsenek pozitív tények
halál nélküli létre mért törekednek?
sikoltozz éjszaka neon sötétnek
s a boldogok fel sem ébrednek
Csak egyik napról a másikra költekezz
s töltsd meg zsebeid söröskupakokkal;
boldog leszel mert nem inflálódik pénzed
Gonosz elmék árvái vagyunk joggal
itt hagyta a szél
itt hagyta a szél, nem bírta el
s most a nyár vizet iszik
kínálnám sörrel, de hiába
szép lányok után kacsint
szerelmes mámora belénk ivódik
testünkben a vágy indigózik
gyorsan nő a fű szívembe nő
hozzá köt az anyaföldhez
ilyenkor kellemes temető
a vidék beléd halok szerelem
belőlem csak a májam ehető
mindenem begyepesedett
jöhet a - líra bajnoka
Kit önkívület messze elkerül
miként Csipkerózsikát az ébredés;
elég annak egy korty és a nedűt
meghálálja, jöhet a nagy éneklés;
Habár, nem bennfentes, e, dáridón;
ne vedd fel vele a versenyt, bekapcsol
torka a pillanat hevében s bizony
bitang a kedve - semmit meg nem fontol.
Ilyen egy tehetségszomjas öreg;
agyát szürreális gondolat edzi,
titokzatos lángból szerkeszt lírát,
A hangulat nála pia, szöveg
sűrítmények palackja s ha kiönti
berúg az olvasó, meg ne igyák.
(önironia)
Rá kellene nézni
Beleszánt az idő letaposott mítoszba;
kiforgat sok racionalitást. tárgyat
Balladák rejtelme mégse derül ki - ellopta
belőlük az ihletet egy kopasztó ványadt
Köztudott, szüksége van a papirosra;
mióta gyakorol ilyen mentalitást,
mert bedőlenek neki, dumáit kinyomtatja
s én csak nevetek, nem olvasok mást
Csakis a szépet az igazat, ha van ilyen
hozd ide mielőtt el nem égetteti
az álnok emberszerető - vadidegen
Azt hiszed ismered, de rá kellen nézni
belép
belép, mint láthatatlan, nem veszem
észre, mégis jön s alaktalan elkezd
mozogni, de hogy? gőzöm nincs -, nekem,
nem is kell tudnom róla, sose kérdezd;
gyakran jön sötétben, s akkor a tej
melegebb lesz; esti étvágy harapja
az ajkát a holdnak, s a lámpa fel
akar villanni; huzat odacsapja.
veszek másikat holnap, egy nagyobbat,
kinek fáj a sötét nappal pihen,
s az éje merengés párna szigeten
az ablakán egy csillag hasonlat
nem igazi, de emléke a múltnak
mikor az ég homlokán kigyúltak ---