huncfut-rimek

Már nem írok viccet, van abból elég
koszos könyvek lapjain száz annyi elég,
mint ahányat kitalálhatnék kínlódva,
csiklandozások mivoltán tipródva.


Sovány téma a röhej, nos, lecsapom ;
nem nevettetek többé senkit, lesz...rom;
Mert mi a vicces, egyre inkább más és más,
hébe-hóba lihegés közben szusszanás?

Mi a vicces? körülvesz a kétség, mi van?
ebben lassan haladok, ennyi ízlésficam?
Nem kérlek, nem erről van szó, ne parázz!
az az igazság, poént itt már nem találsz

Megszűnt eltérések tüzének csókja
új nézőpont kerülgeti a lelket;
sötétben ízlelt jeges fagyok kortya
szájakra rajzolja a leheletet.

Csodás nap, (pokolian jó zárójel)
az összes többi már kialudt, ez más.
Ami engem illet, egy leszálló hely,
hamuba sült mézeskalács,s miegymás.

Sokkal több a vérontásnál, rablásnál;
több történelmekben hemzsegő gondnál
Ez egy épeszű, de betiltott kérdés,
mert itt van a pokol, s vele az érzés.

Jaj érzem, hogy nem érzem
jaj most nem úgy érzem
jaj most meg nem úgy, de érzem,
hogy úgy - tudod? úgy amiként
azt sejtem, vagyis - szóval
már azt érzem, hogy mégse érzem
hogy nem, de éreztem volna, de
valahogy rájöttem, hogy nem érzem
hát ez ilyen, hol érzem hogy érzem
hol meg azt érzem hogy nem érzem

a hiszti még itt  nem ér véget: látni -
 valahol beinndul egyhasonló hiszti
s amint megfigyelhetjük, azonnali 
módon terjed át arra, s a csavar kezd forogni
Új érzelmei összefonódás elméletileg
 vagy még sem az? előrlről kezdenek mindent.


https://youtu.be/cWUfkNcDVC4

Egy sánta gondolat borít fel értelmet
sok lúd a disznót győzi le, érdekelt
mindenki, bármiként tekintjük, túlélés
a tét, szavaknak éle vág húsba - megsért;
bár sokszor üldöznénk, mi is vétkezünk
hogy érjük el célunkat, írtjuk érzetünk
gyöngéd zugát, nem hagyjuk onnan nőjön más
mint gőgös aggály, hetyke vélemény, szokás.

Ily merev áhítattal, esztelen daccal
csak ember élhet, mert kereszt van vállán, nagy
és súlyos, ámbár alig érti, hogy miért
kell hordania, mégse töpreng el ,miért?
Ott vánszorog a népek egyetlen útján,
és tántorog mogorva félelmek búján.
Nagy templomok tornyát figyelve hordozza
vonszolja régi dolgait, hibáit, ajjaj....

Nagyra tartom magam, valakit bánt e mondat?
dejszen nem holmi törpék közé kerültem...
az utcánkban alig látok nálam nagyobbat;
Feszítek persze, mégse bámulna egy sem.
S még ott tartok,eltátom szám a tükör előtt -
nem győzöm nagyságom elismerni, ha más nem.
Ennyi vakot ? Hű, meg ha - gondolkodom előbb,
akkor itt a világ vak, nem veszik észre úgysem,

összenőtt az állapot a ténnyel, modell nincs.
Egyenlő a nagyság a romlottal? vagy egyéb
félreértésre adni okot, jaj, ne legyints
tudom persze, aligha tökmindegy a tét.
Legyek akkor inkább nem kirívón hízelgő?
esetleg csak középre törekvő, sunyi?
A jó nép úgyis mondja, a gnóm nagy őgyelgő,
ám a termetes ellenkezője neki.