huncfut-rimek

száguld a vasút értelmi szinteken,
villantsd a vakút ámuljon sok idegen
s mikor észreveszed a zsenit, halihó!
meglenne az első kit majmolni volna jó
Mi az Te okosabb vagy? Rossz volt a vakú,
hadd villantson ő, s te leszel a Samu...

szekérbe-fogott ló, hozza a tudást
szállítja nekem a sok bolondítást
tanultabb vagyok, nem kell a könyv
ez a szállítmány felém hiába zötyög
vízbe borult a szekér s a ló rúgkapál
szédítő sebesen elúszik mit tanultál

istennek tahát nincs terve velem
 tudás terén pálmát nem nyertem
életem minden szakasszában
 szabad emberként vígan botorkáltam 
nem nyomta felelőség a vállam
s akkor izé, azért mégis helytálltam

ablakán az agynak guvadt szemek pislognak
még az is lehet a szív abba bele láthat
ki volnék vajon csak tudnám de az ész tagad
mi értelme elfedni előlünk a titkokat
nem tárul fel az igazság ablaka s amit látsz
az egy igazi becsapás, cseles ámítás

füstre tett józanság tartósított öntudat
késsel szeletelt napi eledel ufóknak
találj fel millió gépet kütyüt okosan
majd rájössz miért élsz ennyire sablonosan
dobd el a tudományt fuss ki a vadonba
leszámol veled kitaszítottak farkasa

egyre sunyibb a kulissza mögötti méregkeverés
de nem kell tudni róla fő a balgának tetetés
elvileg az gátlástalan aki nem visel álarcot
lesújt rá az önkény úgy kell neki, túl őszinte volt.

Mégiscsak tavasz van,hideggel dacoló
külső változás - mitől ifjodik a lélek;
meghasonul a fagy, hiába karmoló -
csak tavasz van - friss vágyakkal újra felébred.

Mégiscsak telik az idő nagy lépésben
jön el ideje, nem nyugszik hideg jég-alatt -
mint gyermek, ha megszületni muszáj - szépen
világra jön, kitátja a száját még aznap.

Mégiscsak jön, előtte szalad a déli szél
vizet áraszt, meleget ígér, s a felhőket
lekergeti az égről, hadd érje a napfény
a didergő világot, árva esendőket.

Már nem írok viccet, van abból elég
koszos könyvek lapjain száz annyi elég,
mint ahányat kitalálhatnék kínlódva,
csiklandozások mivoltán tipródva.


Sovány téma a röhej, nos, lecsapom ;
nem nevettetek többé senkit, lesz...rom;
Mert mi a vicces, egyre inkább más és más,
hébe-hóba lihegés közben szusszanás?

Mi a vicces? körülvesz a kétség, mi van?
ebben lassan haladok, ennyi ízlésficam?
Nem kérlek, nem erről van szó, ne parázz!
az az igazság, poént itt már nem találsz

Megszűnt eltérések tüzének csókja
új nézőpont kerülgeti a lelket;
sötétben ízlelt jeges fagyok kortya
szájakra rajzolja a leheletet.

Csodás nap, (pokolian jó zárójel)
az összes többi már kialudt, ez más.
Ami engem illet, egy leszálló hely,
hamuba sült mézeskalács,s miegymás.

Sokkal több a vérontásnál, rablásnál;
több történelmekben hemzsegő gondnál
Ez egy épeszű, de betiltott kérdés,
mert itt van a pokol, s vele az érzés.