huncfut-rimek
Gondolatokboldog dünnyögés
de jó hogy nincs pénzem, nem lopják el
szegény maradok s nem kifosztható tag
ez egy jól kigondolt bohókás-csel
szánom azokat Akik becsapódtak
nem vagyok kárörvendő csak tudom
ha tánc közben nem cincogó a bukszám
nem lesz kihívó a fizikumom
de ha csörögne simán lehazudnám
értelmi képesség? sajnos nekem
abból kevés jutott - ne is kérdezzen
engem se pap se kántor se cipész
nem fogom fel hányas de viselem
egészen egyszerű furfang az elvem
aki tyúkot vág le - az nem csibész
szívderítő kalimpa
énekes éji madár dalol édes
hangja regét csicsereg - muzsikát
szinte kikelti a szép tulipánt
angyalom új tavasz éled igényes
szikla virág ezer illata csengő
szirmok akár a te ajkad a csók
pillanatában esengve hajolt
ajkamra örök szerelmet esengő
rapszodikus a perc ősi kalimpa
bontsd ki mezét - teremj édeni kert
hölgy kebelében az életadó nedv
felsír a jövő csecsemője mintha
isteni torka üvöltene mert
bánja jöttét s fáj neki a fagyos csend
bakkecske kezelte gyomorfekély
összetapadt sorzár vasalva kétrét
rím a hímes tojással s akkor így
a disznó fogyózni akar a gyík
meg lazsálni a békának meg műtét
kisregényből áthalló romantikám
ne bűnhődj szerelemi vétekért
bús bakkecske kezelj gyomorfekélyt
és pótolj billentyűt a harmonikán
tépőzáras párkapcsolatra modern
visszapillantótükröt biggyesztőn
nehogy hátba kerítsen saját múltad
piros kezekkel nyakas vagy manöken
koravén aggyal az öngerjesztőn
jót hazudni tudsz de sose tanultad
a világot
a világot miként változtathatom
miközben saját magam semmikor
nem fogod látni de megtapasztalom
még meddig konstans ez a férfikor
míg a lelkem semmi nem törheti le
káprázatban lassulhat az élet
nem zsémbelek mutatva valakire
kaszáljon hát köröttem a végzet
nem abban van érték ami elmúlik
hanem abban ami állandó lesz
noha lelkem ma még fel se ocsúdik
nem kéne elkapkodni isten ments
kialakul ha belső rend irányít
lét udvarába jó helyre állít
minden áztatva - kimosva
árnyék áztatva kimosva
patakvize csillogó
iszapot kever habosba
letisztulva folyhat odébb
oxigén ölel hidrogént
magas fokon képzelve el
az öntisztulás ösztönét
nyavalyám bele önthetem
és hasznosul az üledék
felvidul az árnyékvilág
de jól ferednek a libák
s úsznak le a zsírkarikák
fekete tollak köz fehér
könnyű lélek jellemszilárd
lassan mindent majd kicserél
néha halogatva persze
máskor meg korán megfejtve