huncfut-rimek
Életmódott majd cicátlan
cicátlan nyávog a szélbe a bú
keres engem s nem lel rám - tovaszálldos
nocsak igyekezz vén kandúrtalpú
mert mindjárt elrepít engem egy táltos
meg is térül liheg nyávog zihál
ám lemarad - hál istennek bicegős
zabos de mindhiába kombinál
s jön utánam - lehet akár nyomjelzős
fordított seregben visszafelé
fogynak lépteim miközben nyilaim
kilövöm mint múló kudarcaim
cicátlan ülök majd az út kövére
rongyaim fű hímezi ki zöldre
és egy kezesbárány eszik belőle
futólépés
futólépés a szeretet felé
annyira közel van, de tévutakra
hív a sátán s húz a bűn lefelé
nem a te vétked pénzt adsz a fuvarra
visz a kocsi a vonat - repülő
valahol rábukkansz s nem kéri számon
hol voltál eddig te vaksi esendő?
csak átölel mondván - te vagy a barátom )
aztán megfertőz jósággal de tudd
onnan kezdve vesztes vagy ez a világ
kihány magából, megutál s letud
kész pokol mi jön, hajlanak gumifák
s az acél tüzes kemencébe hullt
ütnek bántnak vízbe márt a sunyiság
tojás alakú örömgömb
tojás alakú az öröm s nehéz
hamar a tengerbe pottyan s a cápa
megenné vacsorára - körbenéz
s hopp váratlan elsurran más hasába
jó nagyot nyel de jó lett volna most
mikor éppen lövik felé a szigonyt
csakhogy itt is akad egy hibapont
nem talált s a halász bőszen felrikolt
miközben a kis lepényhal emészt
gyomrában fireg-forog az örömgömb
nem veri nagy dobra jó az ebéd
bús cápa a csónakra támad őrjöng
nem elég hogy a bonbont elvették?
jön a szigony s ezzel a baj beköszönt
lágy kenyér
lágy kenyér rizses húsi jóllakat
engem a galambom szeretve kerget
nem bírom szusszal - jó bort hozzanak
miért is találták ki a szerelmet?
gyönge vagyok egy csók is tönkre tesz
halálig emésztő vágyakba süllyeszt
előttem kétség arca lengedez
hátam mögött felelősség lezülleszt
engedj ki e fogságból jó Erósz
hadd legyek szószegő s időnként hitvány
mert megöl a hűség - jaj, lelomboz
akartam jó lenni, érted e kislány?
de a pap azt mondta ő feloldoz
s megakadt a szemem másik harisnyán
Virgonc virulás
Virgonc virulás -, verőfény tüzét
a tavasz gyújtogatva szítja, zendülj
kikelet, ébrednek rügyek ismét.
hogy te feleség vélem táncra-perdülj.
Hisz úgy kívánom most a bor tüzét
mint a fák a föld nedveit, itasson
de nem leszek én részeg, révülést
érzek, zengj szent áhítat férfihangon.
Trombitáló ifjúság hírnöke,
csöndes kis ibolyaként fészkelődik
mint zsenge leány kacaja, felforr.
Szívni kell tavasz emlőiből bort
és életerőt, kabátot levetni
s az ábrándos honderű mocorog.