huncfut-rimek

Összevesznek az elvek - ölik egymást;

szíven-szúrt rendszerek térdre rogyva

vérrel mosott, neve-nincs  homlokra

rajzszöggel tűzik fel a koronát.

Én meg csak kalapálom a szavakat

mint a mokány ember a mosófazekat.

Születni készült egy új akarat -
s kettős lett belőle - én s a testvérem,
s hoztuk magunkkal az új - hangokat
és bömböltünk ám versengve az éjben.


Érkezni olyan, mint mikor bekerül
a nagy fogaskerékbe - egy homokszem,
remény első sugara rám vetül,
nőni de hogyan?, anyaöl se pihen.

Nullpontból kezdhető az élni vágy,
picike atomok ajtaja nyitva,
átlépni teljes létbe - menj tovább.

Remélj önmagunkat gazdagítva,
s mint a csillagoknak, nekünk is jutna
egy biztos pontunk valahol. Tán egy ház?

Néha még -lesem nincs más Föld odakint,
maradj viskóban ablakból kilesve?
Kit világa néha szeret - néha tilt,
feldúltan tekints szét, vagy szív-repesve.

Négy fal közül kilépni - nem lehet,
mert kell hozzá szobák intimitása,
hamis vagy igaz erkölcsök helyett
nagy szerelmek örök tisztasága.

Már nem képzelek egy másik jövetelt,
földre se bokros légyottok füvesét,
piknikes nap egy párnán is - hol vagy?

Írnom kéne netán izgalmas műmesét.
Falak közé menekített a holnap
míg szerelmünk utolsó lángja, elég.

Verspatak hova folysz, hol van a versek
dagályos tengere? hallom a gép
kalapálja a szavakat, s betelnek
üres lapok; költészkedik a nép.

A nem nép mit csinál, olvas-e minket?
Dehogy! Még az kéne, ez sem nekik
való, úgyse értik énekeinket!
Magasból nézni le - mélységekig.

Napozzanak - de tengernyi dalokkal
ne bajlódjanak, azt majd mi szügyig
merülve, rímekbe csavarodottan.

Verspatak zajló vízesésekig
ömölj kiáradva, mint a vén Tisza!
de soha ne áradj - felénk, vissza.

Szép nők s rút férfiak az egyensúly
március nyolcadikán - egál;
kilencedikén viszont ne búsulj -
szépségharc virul s már szuggerál;
Fontos a sorrend, előbb a hamvas,
aztán a belső szépre alkalmas

Mért mosolyogsz jövő a felhőben,
Rajtam kívül bárki lát-e még?
Hisz minden arc takart elkendőzten;
és elakad a fogaskerék;
pár csöppnyi apróság fogja vissza -
nagyítóval keresi a vizsla.

Nőnap és modernség - főkötőtlen?
Festett haj gesztenye koronás;
annyira ünnep - mint bőröndben
egy kivasalt finomhangolás;;
Privát zodiák - nőnapra szundítsz?
Áldott kis cipőkkel bálba indíts

szatyorba gyűjtve a szerelmes éveket
Napóleon marsallbotját mellé tedd
nagy Ámor, ki a harcot csókókért vívod
s az érzékeny szíveket idomítod
tegyél hozzá hóvirágot jó illatost
s igyunk rá egy pohárka köménymagost
legyen eztán a te országod szerelem
hisz párosan szép az élet ide lenn
s aki vét a szerelem ellen annak jaj
ha megcsalta párját bukjon le hamar
dutyiba vele mert áthágta ami szent
semmibe vette társát s a házirend
paragrafusát bár ismerte kívülről
bukást szenvedett szimpla szívügyekből
s a többi ha szíve tiszta s ragaszkodó
legyen néki az országod üdvadó
akarja mindenki hogy győzz velünk - Ámor!
s ki nem tud szeretni tűnjön el mint a kámfor