huncfut-rimek

im betelt a jóslat a sárgolyó sosem volt
labdacsa képzeletnek a lét mint a vakok látása
álmodott magának egy földgolyót, de most kederül
vége az álomnak a bolygó nem létezik nincs világűr
Mátra vagy Ólomhegy könyökölni megyek a szírtre
jégasztal tetején hősülök nagy hóban gondtalan ejha!
Balaton vizébe mártom lábujjam a víz vízszintes
és a korong melyen itt mi lakunk bizony nem mozog
súrolja lelkünket a tisztánlátás vágyakozása
dörgöli szívünk szomorú tények Amerikája s kocog
lábunk körbe de körbe mozdulj már korong vesd le ma
vakszemeinkről a hályogot...ó te zseblámpaszerű piciny
napocska bolyongva világítsd körbe járva eme sárgombot
isten rézgombján lakunk mi szegények megvetettek árvák
és kifosztottak, ördög börtönében sínylődik a derék
tölti a büntetést, de mondd, mi volt a bűnünk melyből
ily szigorú vezeklés származik? lapos a föld alatta
mit rejt átláthatatlan az isteni elme a nagy titok

-  mint a patak mely mesteri kanyart
ír le, s alkotni tud, köveket csiszol;
(vizébe bár nics kutyafül), kavart
és citromos teát főzheszt - biztos


főzz hableány ebből nekem is, és
a torpikék kavargatják titokban
ezért irigyel más - van lihegés,
van messzemenően - béka iszapban


de a tea nem segítség de kell
mert beindít valamit minden reggel
s én ráhangolódom jókedvemmel


s mikor levegőben lóg sült-galamb
felugrálnak a pisztrángok ezerrel
akkor elkapom őket balkézzel

strandolok fedél alatt bikiniben
párás a víz de élettelen
kiölték belőle az isten
hasznos férgeit, s elképzelem
miközben a víz alá bukom éppen
hogy ott vár rám sterilizált testben
egy néma emberhal
felém úszkálgat kopoltyúval
elképzelem hogy menekülök a vízből
ki innen, ki a partra ki a

Ó, te chemtraillal lebrunyált anyaföld
te megcsúfolt lehelet
melyet nekünk alkottál piheg szent emlőd
hogyan táplálj még minket?
hogyha tisztaságod sem kímélik, mi lesz?
eltűnik-e az élet
avagy felébredsz és nekünk segítesz
Földanya adj segítséget!

az élet romlása, pusztulása itt és most
mesterségesen történik
egymásra utalva fel kéne fogni valahogy
gyilkos felfogással hirdetik
hogy a természet sújt benünket, de nem igaz
a természet soha nem volt életellenes

Piros patak, nem félve-folyva törsz -,
mint fáradt úttörő, utat előre ;
gyöngén lüktetsz - óramutatót gyötörsz -,
s ha hígítót beszedsz, szaladnál körbe.
Szép epés kor nyűgje bár ijesztget
elméd meg felkacag kissé, nyögve.
Minden egyes percben nem segíthet

Jóllakott füleknek az éter dobban
ez nem a szívem volt, csak az a piros
patakos érzelmes hely, égőkatlan ;
s jön a lélek az a nulladikos
típusú találkozás elmúlással
vagy mit tudom én,valami mással :)

ne haragudj mert a te mérged bőséges
hisz a méreg drága, na jó nem méregdrága
de azért van ára kell az öldöséshez
szeresd azt ki mérgezi magát felváltva
hol a másik hol ő az élet áldozata

magát nyuvasztja ki másba harap s akkor
a kígyó fullánkja vérnyomást csökkent
csak egy kis bábú az ember pici vackor
s ha elhull talán senkit meg se hökkent
mégis élni akar bár értelme zökkent