Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
ima váratlan
Mikijozsa• 2017. augusztus 15. 16:55
ima váratlan... szívemből harsog ódát
hiszékeny lelkem az istent látja tán
vagy mért mormolok magamban dalocskát
nem tudom de hadd hallja szentatyám
mondd mi lenne - ha bíbor lenne a világ
optimista gondolat születne bennünk
mindenhova fel kéne festeni mert-hát
sürgős lenne az effajta megújulás nekünk
s akkor kimondaná a szám amit nem merek
de ily őszinte már sose leszek - tudom
nem is marad fenn rólam portré remek
pedig nem látok rémeket kockát dobok
s ha előttem magasodik mint hegyorom
táncolok és körbe ugrálom, mozgok
nem bánom azt se, ha itt lelem halálom
fű a fával szeretkezik s fent a Hold
ima váratlan...lekopogni ódát
kérlelni az istent szalmabálán
elvakultan mormolni magamban nahát
nem ezért születtem mégse - szentatyám
church732017. augusztus 16. 09:50
a váratlan imák az igazán mélyről jövők.. mert alapból, nem mormolja
folyton az ember.. legalábbis a magam fajta biztosan nem.
Tiszteletem Mikibá!
Mikijozsa2017. augusztus 16. 07:17
@kevelin: örülök ha ezt mondod, köszi
Mikijozsa2017. augusztus 16. 07:16
@Eleonora: így van, köszi
kevelin2017. augusztus 15. 22:39
Nagyon jó
Eleonora2017. augusztus 15. 22:11
Néha, tényleg nincs más segítség, mint kimondani a szavakat!
Mikijozsa2017. augusztus 15. 21:09
@Belle: köszi hogy figyelmed nem kerülte el e néhány sor
Mikijozsa2017. augusztus 15. 21:08
@Pflugerfefi: hát valahogy úgy :)
Pflugerfefi2017. augusztus 15. 21:01
Hát elvakult imamormolónak lenni..... nem hiszem hogy erre született senkisem,
csak sokan azélet terhei alatt azzá válnak, ... egyfajta meneküles a gondok elől!
Törölt tag2017. augusztus 15. 18:48
Törölt hozzászólás.