Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
idomítom a jövő lépcsőfokait
Mikijozsa• 2020. március 31. 19:10 • olvasva: 68
idomítom a jövő lépcsőfokait
tudniillik felfelé lépked a magyar
cipelgetve hangyaként kínok nyomait
mindeközben a szél mindétig alant kavar
fel létrára jobb ha rájössz nem vagy stróman
teszteld fokok vonzatát, ne habozz hágni
fel mint egykor Jákob - felhőbe bódultan
naponta kéne ezt csöpp fülembe rágni?
ez legyen alacsonyabb ez elérhető
ez se remegtesse lábam fel lihegve
ott vár új rabtartó vár a következő
magyar merészség még feljebb félcentire
van nálam viaszgyertya pecsétet hagyok
lássa az utókor vegye látleletnek
eddig jutottam el idáig vagyok
én lábacskám ily magasra kecmeregtek
Mikijozsa2020. április 1. 07:30
@Denjud: bizony nem nagy büszkeség a sors keze alá hajolni, köszi szavaid
Mikijozsa2020. április 1. 07:29
@Törölt tag: köszönöm - mindig örülök ha szerény versem elnyeri tetszésed,
Mikijozsa2020. április 1. 07:28
@kevelin: nagyon köszi, jól mondod, szép napod legyen
kevelin2020. április 1. 05:38
Merèsz ki lètrára mász
S elèri a felső fokát
Törölt tag2020. március 31. 20:42
Törölt hozzászólás.
Denjud2020. március 31. 19:37
"ott vár új rabtartó vár a következő"
Szomorú.
Aki ebbe beletörődik az még szomorúbb.
Akarat kérdése minden, szerintem, mit engedünk és mit nemezek fölött pedig nem szabad, hogy elhomályosítsák a látásunk, gondolkodni pedig kötelező, mert az visz előbbre!