gyalog járművel a létigék mezején

Mikijozsa•  2018. szeptember 20. 14:29

ötödik elem az én nevetésem
nyerít rá a ló és vajon ki még? 
s veszem észre vicces időközökben 
mily bájosak a fanyar létigék

s a költő vihog saját ülepén
van kedve persze éppen most szerezte
mert rájött hogy a bú - agyszülemény
mellyel önmagát hányszor megsebezte

de vége, indul azaz indulok
egymagam valami mezőre gyalog
viszem a tréfát ez a sétapálcám

nem leszek én ott se krétabálvány
inkább előkapom az "okostellót"
s megírom babámnak hogy na hallod...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Csinaj2018. szeptember 26. 00:43

Miki, grat

stapi2018. szeptember 23. 18:58

Hát ez remek! :)))

Mikijozsa2018. szeptember 22. 09:12

@okeanus: úggyvan... igazat adok, tehát humorba való, annyi kiegészítéssel hogy valóban idézőjelbe kellett volna tennem, most ezért bocsi, máris megoldom, és nagyon köszi, mondj még bakikat, megköszönöm :)

okeanus2018. szeptember 22. 09:07

"...tellót"
nekem ez kilóg a stílusosan egységes szövegből, nyelvi slendriánság...

Mikijozsa2018. szeptember 22. 08:55

@Ametist: hát gondolom mert góbé vagyok, nem azért:)? köszi szavaid, szerintem ebben az életben minden vicces még a harag is

Ametist2018. szeptember 22. 08:42

Az önirónia nagy adomány... nem mindenki képes nevetni önmagán, pedig az fontos dolog... tetszett a versed :)

Mikijozsa2018. szeptember 21. 08:48

@Mamamaci40: :) örülök hogy brummogtál, brumma brumma brummadza :)

Mamamaci402018. szeptember 21. 00:26

ha rábrummogok, úgy is jó?:)))

Mikijozsa2018. szeptember 20. 20:26

@kevelin: örülök hogy tetszett, üdv szeretettel

Mikijozsa2018. szeptember 20. 20:26

@Törölt tag: néha azzal nézem meg ilyen mozgás van a poeten :) Köszi hogy elolvastad

Törölt tag2018. szeptember 20. 17:21

Törölt hozzászólás.

kevelin2018. szeptember 20. 15:04

Versed olvasva jòt nyerîtettem .