(1Móz 3,4-5)

Egyedül tötyögünk az úton, látjátok feleim,
mik vagymuk? totyogmunk s nem hagymuk
el vágyainkat, ragaszkodmunk
hozzá. míg el nem fogymuk mindannyian
ellenfél hiányában magunkkal
vívunk csatát magunk ellen
versenyzünk. ki lesz ostobább?
ki nyeri meg az ostobaság
nagy díját?


Csiga lassú sebességgel haladni
a paradicsomba, vár a kígyónk -.
fára tekeredve, s elmeséli, mi lesz,
ha eszel a Tudás fájáról.
Olyan leszel mint isten, jónak
és rossznak tudója - meg van írva
a Teremtés könyvében, - (1Móz 3,4-5).

Ebben is a legmeredekebb
az önrombolás, ki tudja hány
lidérc utas van bensőnkben,
egy légió, vagy annál is több?
Egykor Jakab és János, így szóltak:
Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk:
Szálljon le tűz az égből, és
eméssze meg őket!? 55De Jézus
feléjük fordult, megdorgálta őket,
és ezt mondta: Nem tudjátok,
milyen lélek van bennetek,
Lukács 9.54-55)