Milla blogja

Már egészen általános iskolás korom óta, eléggé rossz tanuló voltam történelemből... de még is volt egy témakör, ami valamilyen furcsa oknál fogva megragadott. Ez pedig nem más mint a II. világháború. Nem tudom miért... talán semmit nem tudtam olyan mélyen átérezni mint ezt. A porosz harcok, a tatárok, de még az I. világháború se érdekelt, valószínűleg ez lehetett az oka annak, hogy soha nem brillíroztam történelemből:D
De a II. világháborúnak olyan átérezhető története van... talán az igazságtalan embertelenség az ami miatt érdekel, egy olyan dolog ez aminek nem kellett volna soha megtörténnije, és szívből sajnálom mindazt akinek ezeket a borzalmakat át kellett élnije, és a szeretteiket is akik szenvedtek amiatt, hogy mi lehet velük.

Szociológia vizsgámra vinnem kell egy összefoglalást egy szociológiai témájú folyóirat cikke alapján, és én a Valóság címűfolyóirat, 2004. augusztus XLVII. évfolyam 8. számából választottam: A holokauszt krónikája című cikket, Frideczky Frigyes írásában. Ahogy végigolvastam, közben készítettem az összefoglalást, és a 4oldalnyi anyagból végül egy oldalas összefoglalás lett xD
De szerintem minden amit leírtam fontos volt megemlíteni az összefoglalásban. Gyakran Frideczky Frigyes írásával éltem, mert (bár igaz most olvastam először cikket tőle, de azt hiszem nem utóljára) érzem az írásán, hogy nem csak felületesen jöttek a szavak, hanem (mint mostanában nem túl sok újságíróról hallani) látszik benne, hogy pontos tények alapján írta meg cikkét, és véleményem szerint nagyszerűre sikerült, mégha ilyen borzasztó témáról is volt szó. Ezért gratulálok neki a cikkért, igaz valószínűleg soha nem olvassa ezt a bejegyzést, de azt hiszem fontos leírnom. Louis Weber könyve pedig a leírtak alapján csak zseniális lehet. Utána is fogok nézni amint lehet.

Az összefoglalásom:

A holokauszt krónikája
(Összefoglalás)

A cikk egy könyvről szól, melyet a Holokauszt 60. évfordulójára írt meg Louis Weber.  A cikk írója (Frideczky Frigyes), a cikk elején tömören összefoglalva leírja a holokauszt történelmi múltját. Kiderül az írásból az is, hogy A holokauszt krónikáját író Louis Weber, egy Amerikában letelepedett lengyel zsidó család gyermeke, így “személyesen is érdekelt” az ügyben. A 2001-es chicagói kiadás időpontját, kamenyec-podolszkiji tömeges zsidókivégzés hatvanadik évfordulója okán választotta(1941. augusztus 27-29). A könyv magyar nyelvű megjelenítését, a budapesti Park Könyvkiadó vállalta. A holokausztot túlélők nem szívesen beszéltek arról, hogy mi is történt velük, inkább titkolták, minthogy elmesélnék és újra felszínre hoznák a történteket. Louis Weber így fogalmazta meg:

“Időben tőle egyre távolabb, lélekben hozzá egyre közelebb, emléke bennünk nem csak megmarad, de nőve nő, s mint óriás mered.”

Viszont nem csak sok könyv, de sok film is megjelent ezzel a témával kapcsolatban (pl.: Schindler listája). Sokan dokumentálták a történteket, emlékiratokat írtak, vagy hangszalagra illetve videóra mondták emlékeiket, de nem csak a túlélők tették meg ezt, hanem a gyilkosok is. Aprólékos feljegyzéseket vezettek tetteikről, emellett fényképes és videó formában is fennmaradtak utánuk bizonyítékok. Erre gyakran büszkék is voltak az elkövetők, és magukról is készítettek fényképet. Frideczky Frigyes cikkében leírja, hogy a  II. világháborúval rájöhettünk arra,milyen borzalmakra képesek az emberek, akár egy nép kiirtására is.
A holokauszt krónikája tizennégy fejezetből áll, 1933-tól 1945-ig írja le a történetet Louis Weber. Ezt több előszóval, bevezetővel, majd egy harmincöt oldalas prológussal előzi meg, amely a holokauszt előzményeiről tájékoztat. Ebben leírja azt, hogy honnan ered az antiszemitizmus kifejezés. Az antiszemitizmus csakis zsidógyűlöletre utal (palesztin- illetve arabgyűlöletre nem), ami akkor már nem vallási, faji vagy nyelvi, hanem egzisztenciális probléma volt. Az értelmiségi zsidók vezető szerepekhez jutottak, ezzel riadalom lépett elő a kevésbé felkészült keresztény értelmiségi körökben, ennek visszaszorítása érdekében történt az antiszemita csoportosulások létrehozásának javaslata. Továbbá olvasható a könyvben, milyen forrásokból táplálkozott Hitler zsidógyűlölete. Már tizenhét évesen meggyőződéses antiszemita volt.
A zsidók a gazdasági és a művészeti életben is nagy sikerrel érvényesültek. Ez nagy hisztériát váltott ki a németek körében, kétszázötvenezer német követelte petíciójában, hogy a kormány zárja ki a zsidókat a német iskolákból, egyetemekről és az állami szolgálatból.  
Louis Weber írásában rávilágít, hogy sok egymásra épülő ok vezetett el az antiszemitizmushoz és ezáltal a zsidókérdés megoldásához.
“Mindenért a zsidók a felelősek. Nem lehet velük alkudozni! A megoldás csak a totális leszámolás!” Hitler már 1919-ben tervezte a zsidók kiirtását.
A nácik antiszemitizmusa, nem a semmiből született, hanem visszavezethető a keresztény egyházak csaknem kétezer éves zsidóellenességére.
Mindemellett Weber, könyvében leírja, Hitler hatalomra jutását és egészen addigi pályáját.
Hindenburg féken akarta tartani Hitlert, ezért úgy döntött megteszi őt kancellárrá, de ezzel csak elősegítette Hitler terveinek megvalósulását. 1933-ban Hitler kancellár lett, ezzel megkezdődött a náci uralom. Még ebben az évben 50 koncentrációs tábor létesült, harminchétezer német zsidó emigrált, a nácik felgyújtották a Reichstagot, amit a kommunistákra fogtak és így tovább. A további fejezetcímek sorra veszik a további történelmi eseményeket.
A fejezetekben korabeli fotók, plakátok, újságok, keretes ismertetők és térképek adnak betekintést az adott időszak legfontosabb eseményeibe. A könyv erőssége így a vizuális megközelítés lett. A megrendítő erejű képek a világ számos múzeumából kerültek válogatásra. Frideczky Frigyes szerint A holokauszt krónikája nélkülözhetetlen kézikönyv lenne az oktatásban.

Péntektől vasárnap délutánig nálam aludt N.
Pénteken eléggé álmos voltam, mert az este nem aludtam semmit, ezért mire hazaértünk
egyből elszunyókáltam. Párszor felriadtam, és arra keltem h N néz rám és mosolyog
mondhatjuk úgy vigyázott az álmomra. Mikor felkeltem azt mondogatta,
hogy milyen édesen alszom...(L) Szombaton korán ébredtem fel, és így én figyelhettem
édesem álmát, közben simogattam a kezét, az arcát meg a hátát... Lementem a konyhába,
de ő csak tovább szundizott. Mikor visszaértem, felébredt arra ahogy belépek az ajtón
és azt kérte bújjak vissza hozzá aludni. Aludni nem sok kedvem volt igaz... de legalább
megint visszaalatathattam őt és végülis én is elaludtam vele. Később mikor sikerült
kimásznunk az ágyból, lementünk enni, aztán eldöntöttük, hogy filmezünk. Így ismét
hozzábújhattam az én drágámhoz. Megnéztünk mindenfélét... Vígjáték és animáció...
Körülbelül hajnal fél 4-kor akartuk volna kikapcsolni a gépet, és N éppen megcsókolt,
amikor apám belépett az ajtó. Azt mondta, hogy mostmár aludhatnánk...
Hmm... nem túl rózsás hangulatban. Kikapcsoltuk a gépet, alvás ugyan nem volt eleinte...
de már történelem... :D Aztán hozzásimultam kedvesemhez, és pihentünk egy nagyot.
Simiztem a nyakát és mindketten elég gyorsan elaludtunk. Vasárnap reggel.. illetve
reggelnek nem lehet nevezni a fél 1-et...:D Szóval kora délután felébredtünk, de
igazából nem akartunk megmoccanni, inkább feküdtünk tovább az ágyban ölelkezve...(L)
Ez így ment egészen 3-ig, aztán mindenféle tisztálkodás.. Én visszafeküdtem az
ágyba, N pedig mellettem ült a géppel, és elindított egy számot, ami nagy nyomot hagyott bennem...
Ezt írtam le egy versben:

Egy magával ragadó dal vasárnap délután

Órák óta kerestem azt a dallamot…
A dalt, mit mielőtt elmentél hallgattunk.
Ennél szebbet lelkem régóta nem hallott,
csak emlékeimben kutattam éneklő szavuk.

Újra hallgatom a dalt, de te nem vagy itt velem sajnos,
Most nem oly gyönyörű, mint mikor együtt ülve hallottuk.
Éppencsak elmentél de hiányod számomra máris világos,
Egyre csak arra gondolok, mikor végre együtt aludhattunk.

Szemeidet néztem s csak tűnődtem csendben…
Elfelejtve minden rosszat amit eddig tettem.
Kezedet megfogtam, s hozzám fordultál kedvesen,
zafírkék íriszedben magamat figyeltem.

Talán sose érzett boldogság fogott el kedvesem…
Először érezhettem miközben gyengéden simogattad kezem.
S láthattam szemedben, mire mindig vágytam… emlékszem,
Végre valaki szeret, s én viszont szerethetem.

Szótlanul lestük egymás mozdulatlanságát,
Szerettem volna ha soha nem lesz vége ennek a számnak.
Közelebb húztam kedvesem, s enyémmel érintettem ajkát,
Nem ellenkezett, csak engedett ismét a néma vágynak.

Tudat alatt magadhoz vetted szívem legfontosabb darabját,
S nem is bánom.. Vidd csak! Maradjon talán örök megőrzésre nálad!
Én is elveszem tőled, ha engeded, szíved szeletnyi csodáját,
S vigyázok rá ígérem! Nem hagynám, hogy bármi baja essen nálam…

Göd, 2009. 01. 12.

http://www.youtube.com/watch?v=GA6UYfN4Dzk
Már most hiányzik az én édes Rókám! (L)

Mivel jóbarátnőm és írótársam Cinka blogján fel véltem fedezni egy levelet,
amit számomra címezett, úgy gondolom illene válaszolnom rá:

Kedves Cinka(L.D.)!

Igyekszem összeszedni a gondolataimat, de ilyen helyzetben nem
könnyű... Bonyolult az egész.. de esküszöm már én érzem magam
rosszul helyette... Nem tudom mit mondhatnék mivel vigasztalhatnálak,
mit tehetnék. Egyszerűen annyit mondhatok csak, hogy: Szeretlek!
Tiszta szívemből! Egy lélek tart minket össze és ez fontos! Mert tudod...
ha baj van melletted vagyok, ha sírsz, adom a vállamat hozzá,
s veled sírok, és emellett fák is mindig csak együtt maradunk:)

Fiatal vagy még... igazán fiatal, s hidd el nekem, hogy az ilyen élményed csak
megerősít, bátorít, ösztönöz a változásra, s hogy ne higyjünk a hazug szavaknak,
vagy ha igaz is, ne mutassuk ki, mennyire boldogok vagyunk,  mert kihasználja ki módot talál rá.
Életemben először tisztán látok. N. mellett reálisan láthalom a dolgokat...
Ez néha rossz, mert mint halak jegy szülötte többnyire az álomvilágok fogja vagyok,
s ezért nem könnyű elviselnem a reális világot. De te is tudod, hogy ígyvan,
mégha másképp is akarjuk látni a dolgokat. 

Egyébként végiggondoltam a dolgokat B.-vel kapcsolatban... versek vannak nála,
a múltból és a jelenből is, és Te is köztük vagy... ez azt jelenti fontos vagy...
az ember nem ír olyasvalakiről verset akit nem talál fontosnak. Nem tetszett neked,
hogy másokhoz is írt, de barátok talán mind, akárcsak te, ő is ír szeretteinek.
A B. nevű hölgyemény meg valószínűleg a múlté. 

Édesem... fontos vagy nekem! Nem akarom szomorúnak látni gyönyörű arcocskádat.
Ha mosolyogsz, akkor tudok leginkább gyönyörködni tökéletes arcodban! 

Bánat TŰNJ EL! Gyere vissza drága mosolygós Cinkám!
Gyere... s ne menj el többé...