zsokakedvencei
Grigó Zoltán:Az élet sőhaja
Grigó Zoltán
Az élet sóhaja
Voltam már láng, és voltam szélvihar,
most magányos kőbe zárt csend vagyok,
az idő koptat, de még élni hagy,
bár árnyéka már csendben rám hajolt.
A múló élet, mint egy porszemet,
felkap magával, és visz tovább,
lelkemben rezgő apró gyöngyszemek
hevernek végtelen út porán.
Medrében görget az életfolyó,
apró kaviccsá mossa szívemet,
egyre kisebb, de örök álmodó,
bár sötétben már néha megremeg.
Ha útja végén a mélybe csobban,
az égen egy újabb csillag kigyúl,
ha utoljára még egyet dobban,
mielőtt a víz felette elsimul.
Az örök csendben talán megértem,
minden elmúlik egyszer, tovaszáll,
de mégsem megyek el üres kézzel,
magammal viszem az élet sóhaját
Gligorics Teréz:Lesz-e
Gligorics teréz
Lesz-e...
Lesz-e még fejem alatt
tavaszi pázsit selyem vánkosa,
amínt a visszatérő fecskéket
nézem örvendezve,
s ők a hosszú utat elfeledve,
nagyra tárják fészkük ablakát,
majd pajkos szellő
suhan azon át,
s hullámain döngicse fésüli magát...
Lesz-e még frissen ásott
földnek meleg illata,
melyből búza sarjad majd szelíden,
s kéjes táncot hullámozva
csalogat, csábít, míg két ráncos
kéz kalácsba fonva helyezi
ünnepi asztalára, halk imával
feláldozva az Úrnak...
...Lassan virrad...
Rózsakertem belepte a hó,
de a hegyen túl már halk muzsika szól,
s szürke fáim napfény után nyúlnak...
Őri István:Egymásra hajló fák alatt
Őri István Egymásra hajló fák alatt
Egymásra hajló fák alatt léptünk tétován halad néha sietünk, néha megállunk néha csodákra várunk néha mozdul a kezünk néha összevillan a szemünk, majd megyünk tovább s nem nézünk egymásra, mert nem szabad hátunkon a múlt halad s igazítja lépteink...Egymásra hajló fák alatt léptünk tétován halad s ha kezünk véletlen összeér, a fák lényegtelenné válnak a tétova léptek Rád találnak csak merjük, mit szabad, ami lelkünkből fakad, s mit a szív követel: el nem engedni szép kezed, mert az út és az idő halad s mindjárt valahova érünk ahol az lesz, mit ketten remélünk, vagy más... ott csak mi leszünk és lesz folytatás vagy útelágazás... merjük hát, mit a szív akar szorítsuk egymás kezét keressük egymás szemét s mindent, mi Te vagy, mi szép s ha megtaláltuk, érintsük erővel beszéljünk hozzá hangtalan mesét ne féljünk próbálni forró ölelést, hiába ordibál a múlt mert egyszerre minden más lett: a fák levele lassan mind lehullt s velük a szabályok, velük a múlt szabadok vagyunk a fák alatt! nem szól senki, nem figyelnek szemek nem követik életünk elmúlt életek szabadok vagyunk, Te meg én! jer hát felém, mert a pillanat szalad a táncoló fák alatt...
Oktavian Goga:Egy könnycsepp
Octavian Goga
Egy könnycsepp
Ha úgy történne valamikor,
hogy szétosztod mindenedet,
legdrágább ajándékaidból
add nekem egy könnyedet.
Megkapnám így lelked egy cseppjét,
ami mélyten-mélyről jöhet,
hisz' csak a tenger fenekéről
lehet halászni gyöngyszemeket...
(Tóth Irén ford.)
Kiss Réka: Csak egy perc
Kiss Réka
Csak egy perc...
.
Meg akarok állni, csak egy pillanatra
Látni, ahogy a világ megpihen
Hallani, mit suttog fülembe a szél
Hogy hinni tudjam, vársz még Kedvesem
.
Csak egy percre kérlek, álljon meg most a Föld
Ne rohanjon úgy velem az idő
Csak míg felfogom mit üzen nekem
A Hold, a Nap, az éj, a levegő
.
Ne járjon most tovább a mutató
Állítsátok meg az élet menetét
Hadd élvezzem még utolszor itt veled
A lombos árnyak szép vetületét
.
Aztán ígérem, engedem, hogy a patak
A folyó, s létezés tovább folyjanak
De kérlek most hadd hűsítsen forrás
S hadd mossa le fáradt arcomat
.
Te se menj még, maradj velem Kedves
Éld meg te is a pillanatot
Legyen miénk, ne vegye el senki
A percet, mi most nekünk adatott
.
Cserébe ígérem én is itt leszek majd
Várni foglak míg csak a Nap ragyog
Vigyázom lépted, fogom kezeid
És veled leszek, ha minden elhagyott