Horváth Zoltánné

gabriella99•  2020. június 27. 13:32

Gazdátlan hangversenyzongorák

Horváth Zoltánné

Gazdátlan hangversenyzongorák

Gesztenye-színű, gazdátlan hangversenyzongorák. Igen, tirátok gondoltam, kik oly régóta álltok
Kőkastély rideg falai között örök-némán,
Érzem, mégis hozzátok kell, hogy szóljak. Mert éreztem egy észrevétlen árnyékban
Bíborvörössé vált anyaistenek szemeit, miközben csillagok vezetnek utamon,
Vétkem siránkozva remél bosszút, mely szinte már az egekig ér,
Mert ábrándok és hamis tengerén ébredtem én,
S ott is reméltek tegnapok, és ott élednek holnapok, ahol szinte szétvethetett a vágy,
S így játsszátok el nekem a néha-néha felcsendülő megtört életem dalát,
Mégis unos-untalan, ahogyan minden lényem erejével ott akarom érezni, mikor beragyogjátok
A remény diadalmenetét, melyben ott érződik a keserűség,
Mert a nyugtalanság kikívánkozik belőlem.

 

Gazdátlan hangversenyzongorák csak, hogy végre megtaláltalak titeket

Tudjátok, milyen régóta vágyom rá, hogy megkomponáljam billentyűiteken a remény himnuszát, Melyben ott érzem, ahogy hallék minden lelkem dallamát, miközben a dicshimnusz forrásából együtt játszom úgy vélem már nem gondoltál.

Így már nem hiszem, hogy ti vagytok az utolsó gazdátlan hangversenyzongorák

Mert ott daloltátok el szívem G-dúr szimfóniáját, ahol minden gondolatom megidéz minden gyönyörű szép posztumuszát

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom