Nők 2. (bosszúja nem lesz...:)

hopihe33•  2011. április 20. 17:12

Dorkó László

 

 

Nők 2. (bosszúja nem lesz...:) 

Belátva, hogy az első részben szereplő  nőkatalógusom kiegészítésre szorul, íme a folytatás:

Nőtípus: D

Megnevezés: Hópihe-hóviharban

Becsült életkor: 35-45 között, efölött nagy valószínűséggel rátalál a nagymama szerep, a hópihe naggyá nő, egy szeretet-teli, joviális hótakaró lesz belőle.

Sietve hozzáteszem a szeretetet, mint alaptulajdonságot, az ezt megelőző létszakaszaiban sem nélkülözi, de hibája is ugyanezen gigászi – alkalmanként rózsaszínbe hajló - tengerből ered. Pasizásai során csodálkozó babaszemekkel mered arra, hogy újra és újra ugyanaz a gödör várja… amit a kihasználás ásója váj jó mélyre. Rosszul leplezett kétségbeeséssel próbálkozik a nagybetűs Vagánysággal, de mivel egy megfelelő időben elhelyezett, kedvesebb szótól is hatszorosára gyorsul a szívverése, a mímelt amazonjelmez fénysebességgel mállik le róla… s előtűnik egy olyan jóságos lény, akihez képest Teréz anya is csak csóró gangeszmenti mutatványosnak tűnhet.

A természet törvényei mord daccal zárják ki annak a lehetőségét, hogy élete első 35-40 évében hasonló – galaxisméretű lélekkel megáldott – férfiba botoljon, s ugyanez a roppant jóindulatú természet gondoskodik arról is, hogy ne jöjjenek be nekik azok a pasik, akikben nincs egy kis „rossz”. Nem kell a felsőfokú matematikát behatóan ismerni ahhoz, hogy a végeredmény kibökje szemünket az elképzelt kockás füzetlapon: csalódások tömkelege. Valószínűleg róla mintázta Kosztolányi egy nem-kávéházas éjszaka után Édes Annát, azaz született cselédtípus.

Rosszindulatú hímek Dagobert bácsitól ismert alamuszi kézdörzsölgetésekkel várják randikor a „tél” beköszöntét, hópihék is vannak ám számosan. A láblevétel milliszekundumok alatt megtörténik a „lélek” „szeretet” „szív” kifejezések tetszőleges sorrendű verbális alkalmazásával. Eztán már Dubai éves költségvetése sem fedezné azt a z édeni néhány napot/hetet ritkábban hónapot, amit egy Banderas-kinézetű, de Sztálin-mentalitású pali eltölthet a társaságában.

Nemcsak azt teszi meg, amit a mennyei (ördögi) mosollyal hátradőlt kandúr elnyávog, de azt is, amire csak két perc/két óra múlva fog gondolni. Ennél a nőtípusnál köszönt be a hiperkánaán: szex után hétfogásos ebéd landol a takarón, kívánság szerint a pontosan félkeményre főzött tojás és a kávé között egy kis orális játszadozással. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kapcsolat zárópontja is ugyanennek a fékevesztett kényeztetésnek köszönhető: a hosszadalmas hóesés unalmassá válik. Kaviárt sem lehet zabálni mindennap felszólítással elérkezik vége főcím, de ez nem menti a hím viselkedését, ami abban nyilvánul meg, hogy vagy elzavarja a megunt nimfát, vagy magyarázat nélkül, ritkábban álmagyarázattal, elkoccol. Tanulni ritkán tanul volt kapcsolataiból, pedig sokkal jobbra volna érdemes. De az nem izgi.

A kőtábláról Mózes elfikázásakor véletlenül letört tizenegyedik parancsolatot soha nem tanulja meg: A jó lányok a mennybe jutnak, a rosszak bárhová.

Fent említett természetanyán aztán erőt vesz a bűntudat s a premenopauza előtti utolsó  trimeszterben (adott esetben években mérendő) mintegy kárpótlásul olyan férfival ütközteti a Zélet vágányain, akivel a Csók és Könny magazinokból felsejlő ideális kontakt várható.

Anyáskodó típus. Ha nem lel kis, vagy nagyobb dedre a közelben, képes egy törött házú éticsigát is babusgatni. Az, hogy döglött, nem zavarótényező. Kitűnő anya, bár a túlzott kényeztetés itt is felütheti a fejét, miáltal pontosan olyan pasit nevel ki, akikkel a Nagy előtt találkozgatott.

Érzékeny. A Love story-n és az Elfújta a szélen nem elbőgni magad egyenértékű a totális érzéketlenséggel, még ha az ominózus filmek kétszázadjára landolnak is a dvd-ben. Bridget Jones-t érti, de élete végéig nem képes feldolgozni, miért nem Hugh Grant a választott… hiszen olyan ari és törékeny, nem úgy mint az a másik izé.

Szeretettonnáinak oka a múltban keresendő. Jung és Freud csuklóból vágná a zárójelentésbe a keserű gyermekkort, a még keserűbb fiatalkort, az elbaltázott házasságot és csak bangladeshi* léptékekben mérhető szenvedést úgy 35-ig.

Mivel a természet (igen, megint ő) a hozott anyagból dolgozik, valahogy kompenzálnia kell a rosszat a felnőtté gyúrás során. Mármost a művelet két eredménnyel járhat: vagy sikerül a kompenzáció és tararará… hópihe az eredmény, vagy nem… akkor inkább férfitársam egy fekete özvegyekkel teli lyukba ess, ahol lopott atombőröndök is sorakoznak, szigorúan úgy, hogy megtámasszák a királyvizes tartályt. E második eset - álhópihék - bővebb értelmezésre most nem térek ki, kingi rémálmokat elkerülendő.

Amennyire lírai az emberiséggel való viszonya, annyira nyers és prózai a mindennapokban. Munkabírását egy araráti öszvér is iszonyodva nézné, beleértve azt a jószágot, amelyik sátáni rosszindulatból a táblahordó izráeli  ősatya orraesését előidézte. Ha véletlenül káromkodás hagyja el a száját, a kongregációig való eljutás sem kizárt, hiszen hová lesz a lelki tisztaság, ha a helyi plébános mégsem hathatós penitenciát szab ki.

Összességében véve egyszerű lélek, de nagyon szerethető. Nem várható mellette grönlandi expedíció vadvízi evezéssel spékelve, cserében viszont garantáltan jár mindig egy simogatás a korrekten 12.00-ra kitálalt vasárnapi ebéd mellé.

*Kis magyarázat: Bangladesh véleményem szerint a világ legnyomorultabb országa. Ha épp nem aszály sújtja, akkor árvízzel birkóznak, ha a meteorológia kegyes hozzá, akkor (nehogymányugodjanak-szól a természet) egyéb katasztrófák sora rengeti meg. A hírekben való feltűnésekor a bemondó arcán a mosoly lehetősége egyenlő a zéróval.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pepo2011. április 20. 18:15

:)