Mikor csendem mesél

Nagy Elizabet

Mikor csendem mesél

Mikor csendem mesél

s kimondani szót nem bírok,

Igéid körbefonnak,

 szorongatnak,

s olyannyira,

ahogyan a borostyán öleli

a szikla közt nyíló

apró kis vadvirágot.

Mert lefog a valóság

és fájva húz a realitás gravitációja,

és elmém józansága

nem hajlik rá,

nem bír szólásra késztetni,

de belül percenként tombol

minden kimondatlan érzés