egykori szerelmesek

 

Ahogy ott bent megláttalak és te rám se néztél...
Pedig nemrég mindent jelentettél!
Szerettelek!
S ma már tudom...TE nem
de már nem számít,nem számít semmi sem!
Lezártam végre hát,holnaptól járok új utat
csak annyit kérek még...jobban becsüld az álmokat!

Hopihe
2009.05.22.

 

Valaha ..nagyon szerettelek!

De szívemből kiölted az érzéseket.

Megfagytam..lelkem mint a jég..

nincs már a lány,ki örök tűzben ég!

Általad..voltam csábító szirén

ki  dalával az égig is felért..

De vége már..szívem sziklakemény.

Dalom többé..feléd sose száll..

ha szemembe nézel,ott szemed csak jeges tükröt talál!

Búcsúzom,bár testemmel jelen leszek..

De sziréned meghalt..már nyugodtan feledheted.

 

Hopihe

2009-05-22

Te drága ifjú,te szertelen,
csak játszottál velem.
Ne gondold,hogy sokat számítasz nekem,
hisz nem jelentesz többet,csak az életet...
Egy szerelmet,mit sosem feledek!

Szeretlek TÉGED!
S ellenem bármit is vétettél...
A szívemben ott él a remény,
hogy hozzám egyszer visszatérsz...
S míg élek várni foglak ...én.

 

Hopihe

2009-05-19

 

Álmomban hozzád indulok.

S te álmodban nálam jársz.

Álmomban már nálad vagyok.

S te álmodban átölelsz.

Álmomban veled táncolok.

S te álmodban hozzám hajolsz.

Álmomban hozzád simulok.

S te álmodban megcsókolsz.

Álmomban te velem élsz.

S álmodban megcsókollak én.

De csak álmomban vagy te csak az enyém!

És csak álmodban vagyok én, csak a tiéd!

 

S ha egyszer összeérnek álmaink,jöhet a Kánaán

De addig csak annyit kérdek én,álmodban mond merre jársz?

 

Hopihe

2009-05-03

Mond, hogy fájhat ennyire, ha csak rád gondolok?

Mond, miért érzem úgy, hogy hozzád már kicsit sem tartozok?

Láttalak még tegnap is és többször a héten,

De elmentem melletted úgy, hogy hozzád sem értem!

 

Köszöntél mindennap kedvesen mosolyogva,

S én vagyok még mindig mosolyodnak foglya!

Őrülten hiányzik minden érintésed,

Elvesztettem őket: csókod, ölelésed!

 

Nélküled nem vagyok kicsit sem ugyanaz az ember!

Szerelmes vagy?-kérdezték, „mint egy bolond tenger.”

Nyugtalan, szeszélyes vagy őrülten tomboló,

Viharban sziklát és partot romboló!

 

Elveszett a lelkem, nem vagyok már ember,

Csak őrülten tomboló Szeszélyes tenger.

Teszem a dolgomat, csak úgy, mint egy robot,

A szívem az meghalt, de én élni fogok!

 

Hopihe

2009-04-25