Holdsugar blogja

Évnyitó a múltban

Egykor Ő állt itt a magas fák alatt…
óvódásból iskolás lett: az idő elszaladt.
- Megszeppenve figyelt. -
Selymes haját gyengéden lengette
a szeptemberi szellő.
Még mesékről álmodott: kísérte egy sellő.
Tavaly mi ültünk itt a padokon,
betűk és számok táncoltak felénk,
csodák szárnyaltak vidám dalokon,
könyvek, füzetek, tábla tárult elénk.
Most te állsz itt izgatottan várva,
fel-felsandítva iskolánk ablakára.
Körbepislogsz: ismerős is akad?
Kedvesen tekintenek reád piros téglafalak.
A baglyos épület mosolygós szirtjei,
kinyitják előtted a tudás kapuját:
a tornácon bölcs baglyok alszanak,
tovább vigyázzák gyermeki álmodat.

2011. június

A baglyos épület - fotó

(Fiaim iskolájáról - Dunaharaszti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola - szóló évnyitói versem...)

egyszer...

...véget érnek a csöndek
újra beszédes idők jönnek
kinyílanak sosemvolt zárak
körül-ölelnek meztelen vágyak
tenyerünkben izzik a hajnal
megcirógatsz édes-bús dallal
álom és ébrenlét határán játszunk
víztükör-szellő nesztelen táncunk

2011. augusztus 22-23.

Kép

(M)ének

és vannak pillanatok,
mikor már csak
a könnyek maradnak:
önmagad választott
börtönében maradsz
csendben, magadnak.
vágtató paripák színezik álmod,
- kilovagolsz -
olyankor szabad életedet
önfeledten járod.
számonkért percek,
kerítés mögé zárt
kártyavár-biztonság:
a kerítésen túl
valaki bizton vár.
és vannak pillanatok,
mikor már csak
a könnyek maradnak:
de tudod milyen
ha erős és szabad vagy...

2011. augusztus 21.

Kép

Fanta és kútvíz

Ámokfutók kazetta volt
a virágcserép mellett
az ablakpárkányon,
a cserépben szinte-szürke föld
és egy hurkapálcika,
a függöny nem volt tiszta
néhány légy is megszáradt
az üveg rései között,
de mindig hideg volt a Fanta
és az sem érdekelt
hogy a pohár kicsi volt
és kéksárga mintás:
most innék.

2011. július

Boldog Magdolna Napot!

Beragyogja Napfény
Olajzöld dombját a nyárnak,
Legyezgeti szellő
Diófaszínét a vágynak.
Ormára kismadár repül
Gombakalapok figyelnek,

Mélázva adják a varázst
Alkonyatban álló vizeknek.
Galagonya piroslik
Dalolászik hetedhét határ,
Ontja magából önfeledten
Levendula hullámzó illatát.
Nektek szól ma e csoda
Ambrózia szelídsége szárnyal,

Neved napja egyet jelent
A szépséges nyárral.
Pillanatok rezdülése köszönt,
Odatalálnak hozzád e szavak
Tengernyi szirom boldogan kacag.

Dunaharaszti, 2011. július 22.