Holdsugar blogja

Bűn vagy barátság?

Bűn-e a barátság,
a szeretet, a ragaszkodás...?
Bűn-e ha fáj
a csalódott várakozás?
Mert ha igen, és
bűnhődésem jogos,
legalább tudom:
hiába kérem bocsánatod.
De ha valaha szerettél,
és fontos volt neked is
e lelki kapocs,
akkor kérlek:
hallgasd meg bocsánatom.
Talán feloldozol
oly ’nagy vétkem’ alól,
s szólsz még hozzám
kedvesen, nevetve,
barátságunkat
sohasem feledve...?

2009. augusztus 25.

A Szivárvány és az aludni térő Nap...

Július volt, tizedike,
szépséges nyári délután:
lenyugvóban a fényes napsugár.
Néhány sötétlő felhő ül az égen,
fényfürdőt vesznek a naplementében.
Könnyezni kezdenek
meghatódva e csodán...
Földünket záporesővel locsolván.
Elámulva nézzük
szemünket magasba emelve,
te ott - én itt.
A varázslat lelkeket egyesít.

S a természet csókja ekkor
szült új csodát:
a légben két fénykör ível át.
Kettős szivárványt festett az égre
a lenyugvó Nap narancssárgás fénye.

Állj meg te is egy pillanatra,
akár néhány percre,
ha látsz ily tovatűnő árnyat:
ilyenkor megáll az idő is.
Oszd meg azzal
ki szívednek kedves,
buja szerető,
jóbarát, ismerős,
vagy egy ismeretlen csodakereső.
Hisz a felhő, az eső és a Nap
a hétköznapok egyhangúságában is
értékes ajándékot ad.

2009. augusztus 24.

Hiányodban

Tellnek, szaladnak
hiábavalónak tűnő órák:
nem vagy velem.
Bár szívem és gondolatom
most is nálad jár.
Úgy gondolom:
tudod és érzed ezt.
Így lesz köztünk
az éter fellegében
egy láthatatlan híd,
hol Morze-jelek nélkül is
beszélgetünk:
és képzeletben
megérintjük egymást.

2009. augusztus 19.

Hajnali város

Hajnal van:
ilyenkor szeretem a várost,
hűvös szele
sejtetőn talányos...
Emberek az utcán,
van ki magányos.
Zsongó forgatag:
hová rohanunk???
pillantásnyi perceket
így hogy kapunk...?
Fürkészem őket...
homályba tűnő arcok közt:
Téged kereslek.
Tudom: nem vagy itt.
Varázslatos lényed kisvárosunk
csendes utcájában lakik.

Reggel van:
ilyenkor szeretem a várost...
De hazamegyek,
hisz ott
megnyugtató közelséged
vonzásában leszek...

2009. augusztus 19.