Holdsugar blogja

Rímek avagy rémek?

Fürjani írta MSN-en nekem: jaja,
eszembe jutott róla: elkészült a kaja.
Jó étvágyat kéne kívánnom, naja...
de akkor lesz neki megint velem baja.
Égnek fog állni az összes fürtös haja,
fésülgetheti majd neki újra a csaja.
Miközben mondja magában: ez fasza,
és énekelgeti vígan: lala-lala...

2010. február 28.

( Nyugi, nem hibbantam meg - teljesen... :-))) )

Álomvilágom...

...szertehulló szilánkjait
szedegetem
a valóság porából...
az élet hullámvasútján
távolodok
a könyörtelen mától.
(így kereslek szüntelen:
remény-forrás nélkül
a való lét küzdelem)

2009.

Végtelen…

Nem járunk mi együtt… (kéz a kézben)
mint két bohém kiskamasz
- táskámat sem cipeled nékem -
mégsem hagyja el ajkamat panasz.
Egy elkésett találkozó a miénk,
az élet (morbid humora) hozta így,
mit is tehetnék, ha az álombeli időgép
nem lehet enyém...?
Némán viselem e küzdelmet,
köszönve minden veled töltött percet.
Mikor ölelsz vagy csókolsz
- olyankor mennyire kérem -
az időt légy szíves állítsd meg nékem.
Életemből soha-többé nem hiányoznál,
minden éjjel varázst, mellettem álmodnál.
Nem járunk mi együtt… (tudom)
mégis, különös kapocs a miénk:
több mint szeretet és barátság,
több mint szerelem és szenvedély,
akkor is él, ha elválaszt az idő és a tér.
Ha karod nem simít, ajkad nem csókol,
ha kezed nem fogja kezemet,
csillogó szemed öleli vágyódó szememet.
Ha tekintetünk sem ölelkezik,
s mosolyod elbújik a messzeségben:
egy láthatatlan hullám az éterben,
mi hozzáköti életedet életemhez.

 Haliho...

Haliho, hull a hó...
vagy hullni fog
a télen,
újév másnapján
köszöntelek téged.

Haliho, hull a hó...
de süt majd nap
tavasszal,
szárnyra kel madárraj
rügyfakasztó dallal.

Haliho, hull a hó...
de közeleg az új
nyár,
csodaszép évszak,
száz napja rád vár.

Haliho, hull a hó...
de még levélhulló
ősz jön,
ha van humor, nevetés
hiába a rút köd.

Haliho, hull a hó...
újra hull hó
télen,
barátság, szeretet
kísérje a lépted.

Dunaharaszti, 2010. január 2.

(Még Karácsonykor, a kisbabának és nekem egy kedves barátom küldte üzenetként a Hull a hó, hull a hó című dalt, és tegnap erről jutott eszembe ez a versnek nem nevezhető szösz... aztán mikor leírtam, akkor el is küldtem neki viszontüzenetként... no és mire leírtam a rosszkedvemből is jobb lett...)

A végső pillanatban

Ha eljön az utolsó
szívdobbanás,
és itt lesz a végső lehelet:
gondolatban még
kimondom nevedet.
Míg éltem:
nem feledtelek.
Elvarázsoltál
pillantásoddal csupán:
e pillanattól
veled éltem tovább.
Gondolatban
csak veled léteztem:
végsőkig életet
tevéled reméltem.

2008.