Holdsugar blogja

Töredékek hiányodról

 Valóság s álom határán
felsejlik a vágy:
most semmi sem fáj.
Tudom: valahol érintésed vár.

 ***

 Kevés veled a perc
kevés veled az óra,
boldog vagyok mégis
ha velem vagy egy szóra.

 ***

 Örök hiányodba burkolom magam:
már a várakozástól is félek.
Tervekkel szőtt álmainkból
mondd, mit tartogat az élet?

 ***
Ha néhány percig
nem gondolok rád,
magam is elhiszem:
minden rendben már.

 ***

 2009. - 2010.

Rímek avagy rémek?

Fürjani írta MSN-en nekem: jaja,
eszembe jutott róla: elkészült a kaja.
Jó étvágyat kéne kívánnom, naja...
de akkor lesz neki megint velem baja.
Égnek fog állni az összes fürtös haja,
fésülgetheti majd neki újra a csaja.
Miközben mondja magában: ez fasza,
és énekelgeti vígan: lala-lala...

2010. február 28.

( Nyugi, nem hibbantam meg - teljesen... :-))) )

Álomvilágom...

...szertehulló szilánkjait
szedegetem
a valóság porából...
az élet hullámvasútján
távolodok
a könyörtelen mától.
(így kereslek szüntelen:
remény-forrás nélkül
a való lét küzdelem)

2009.

Végtelen…

Nem járunk mi együtt… (kéz a kézben)
mint két bohém kiskamasz
- táskámat sem cipeled nékem -
mégsem hagyja el ajkamat panasz.
Egy elkésett találkozó a miénk,
az élet (morbid humora) hozta így,
mit is tehetnék, ha az álombeli időgép
nem lehet enyém...?
Némán viselem e küzdelmet,
köszönve minden veled töltött percet.
Mikor ölelsz vagy csókolsz
- olyankor mennyire kérem -
az időt légy szíves állítsd meg nékem.
Életemből soha-többé nem hiányoznál,
minden éjjel varázst, mellettem álmodnál.
Nem járunk mi együtt… (tudom)
mégis, különös kapocs a miénk:
több mint szeretet és barátság,
több mint szerelem és szenvedély,
akkor is él, ha elválaszt az idő és a tér.
Ha karod nem simít, ajkad nem csókol,
ha kezed nem fogja kezemet,
csillogó szemed öleli vágyódó szememet.
Ha tekintetünk sem ölelkezik,
s mosolyod elbújik a messzeségben:
egy láthatatlan hullám az éterben,
mi hozzáköti életedet életemhez.

 Haliho...

Haliho, hull a hó...
vagy hullni fog
a télen,
újév másnapján
köszöntelek téged.

Haliho, hull a hó...
de süt majd nap
tavasszal,
szárnyra kel madárraj
rügyfakasztó dallal.

Haliho, hull a hó...
de közeleg az új
nyár,
csodaszép évszak,
száz napja rád vár.

Haliho, hull a hó...
de még levélhulló
ősz jön,
ha van humor, nevetés
hiába a rút köd.

Haliho, hull a hó...
újra hull hó
télen,
barátság, szeretet
kísérje a lépted.

Dunaharaszti, 2010. január 2.

(Még Karácsonykor, a kisbabának és nekem egy kedves barátom küldte üzenetként a Hull a hó, hull a hó című dalt, és tegnap erről jutott eszembe ez a versnek nem nevezhető szösz... aztán mikor leírtam, akkor el is küldtem neki viszontüzenetként... no és mire leírtam a rosszkedvemből is jobb lett...)