Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Végtelen...
Holdsugar• 2010. február 21. 17:44
Nem járunk mi együtt… (kéz a kézben)
mint két bohém kiskamasz
- táskámat sem cipeled nékem -
mégsem hagyja el ajkamat panasz.
Egy elkésett találkozó a miénk,
az élet (morbid humora) hozta így,
mit is tehetnék, ha az álombeli időgép
nem lehet enyém...?
Némán viselem e küzdelmet,
köszönve minden veled töltött percet.
Mikor ölelsz vagy csókolsz
- olyankor mennyire kérem -
az időt légy szíves állítsd meg nékem.
Életemből soha-többé nem hiányoznál,
minden éjjel varázst, mellettem álmodnál.
Nem járunk mi együtt… (tudom)
mégis, különös kapocs a miénk:
több mint szeretet és barátság,
több mint szerelem és szenvedély,
akkor is él, ha elválaszt az idő és a tér.
Ha karod nem simít, ajkad nem csókol,
ha kezed nem fogja kezemet,
csillogó szemed öleli vágyódó szememet.
Ha tekintetünk sem ölelkezik,
s mosolyod elbújik a messzeségben:
egy láthatatlan hullám az éterben,
mi hozzáköti életedet életemhez.
Marie_Marel2010. március 31. 09:17
Nem járunk mi együtt… (kéz a kézben)
mint két bohém kiskamasz
- táskámat sem cipeled nékem -
mégsem hagyja el ajkamat panasz.
Jóóó :-)
Holdsugar2010. február 22. 19:41
Kiry, neked is köszönöm hogy olvastad és a hozzászólásodat is.
Holdsugar2010. február 22. 19:41
Kyri, neked is köszönöm hogy olvastad és a hozzászólásodat is.
Törölt tag2010. február 22. 14:25
Törölt hozzászólás.
Holdsugar2010. február 22. 14:18
Kedves FürJános!
Köszönöm FürJánosos átiratodat - ezt igazán nem halogattad... :-)
Bár így összességében más értelmet kapott a mondanivaló (itt teszem hozzá, hogy a vers bizonyos sorainak előzményei voltak) - viszont átiratod vége nagyon tetszik, akár mint egy önálló vers is:
''...szemedben ölelem magam tieddé
tekintetünk árva sugaraiban
mosolyod elbújik
de az esély hullámai
mindig újra teremtenek bennem...''
Puszillak:
Holdsugár
Holdsugar2010. február 22. 14:16
Black, köszönöm szépen...
furjanos2010. február 22. 13:51
nem járunk mi kéz a kézben
mint két kiskamasz
táskámat nem te cipeled
mindig elkésett találkozó a miénk
némán visellek küzdelem
de csak a megkapott percekért
mikor ölelsz csókolsz
(tilosban parkol az idő)
nem hiányozol
mellettem álmodsz
(különös kapocs a miénk)
szeretettől több
szerelemhez kevés
ez a halott-időnyi szenvedély
akkor is él
ha karod nem és ajkad sem
kezed sem válaszol
szemedben ölelem magam tieddé
tekintetünk árva sugaraiban
mosolyod elbújik
de az esély hullámai
mindig újra teremtenek bennem
Black2010. február 22. 08:38
szép...
Holdsugar2010. február 22. 08:18
Kedves Ancsa!
Nem baj, hogy nem írsz bővebben... nekem az is sokat jelent, hogy itt jártál és olvastad.
Én is puszillak:
Holdsugár
kapocsi.ancsa2010. február 21. 21:53
Olyan szép..
Olvastam már hamarabb..de bővebben nem tudok írni.
Puszi neked.
Holdsugar2010. február 21. 21:35
Kedves Koboldka, Attila, Edina, Irenke, Pepo, Gyuri!
Köszönöm nektek, hogy elolvastátok versemet, és örülök, hogy szépnek találjátok...
Fogalmazzunk úgy Attila, hogy egy ''Lehetetlen-közeli álom'' :-) http://poet.hu/vers/4044
Üdv és puszi nektek:
Holdsugár
dokagyuri2010. február 21. 21:06
szép...és szép.
olyan: lágy valahogy...
pepo2010. február 21. 20:12
Ha tekintetünk sem ölelkezik,
s mosolyod elbújik a messzeségben:
egy láthatatlan hullám az éterben,
mi hozzáköti életedet életemhez.
irenke2010. február 21. 20:05
''Ha tekintetünk sem ölelkezik,
s mosolyod elbújik a messzeségben:''
Magávalragadó szép vers!
Törölt tag2010. február 21. 19:06
Törölt hozzászólás.
Attila_the_hun2010. február 21. 19:05
Jól értem? Tiltott szerelem? Egy plátói kapcsolat?
Szép verset írtál a vágyakozásról. Gratula! :)
Törölt tag2010. február 21. 19:03
Törölt hozzászólás.