Reménytelen erény, avagy erény-e a remény?

Egyszer csókot ígért egy csalfa lányka,

pedig másért izzott szívének lángja.

Álmodtam ölelését, mindennap egyre,

várva vártam, hogy sor kerül e tettre,

figyeltem távolból mennyire vidám,

reménylettem, Isten meghallgatja imám.

Beavattam eme vágyba nálam bölcsebb anyám,

kigondoltunk cselt, a lányt hogy foghatnám szaván.

Javasolták a barátok, menjek elé pénteken,

miközben várok rá, merengjek csábító éneken,

csodáljam kezét, hozzam zavarba,

elejti majd talán az erszényt az avarba.

Nem adhatom lejjebb, nagyon vonz a lány,

minden egyes mozdulata sejtelmes talány.

Elsántikáltam többször kihívón előtte,

a vágyakozás indája eszemet benőtte,

lestem, ahogy a tüzet serényen megrakta,

lelkemet féltékenység, a nyársát kése faragta.

Hiába pampogott józan férfi énem,

úgy döntöttem, más nővel be nem érem.

Meghódítom idén, értem izzon szíve lángja,

nem lehet rajtam kívül senki, ki meghágja,

azt nem mondom, hogy vesszen büszkeségem,

hanem elérem, ő vágyja duzzadó fürgeségem.

Dunaharaszti, 2023. május 3.

Vers bökött szavakból – SZEGLET

(egyszer, csókot, másért, megrakta, hanem, elsántikáltam, erszényt, kigondoltunk, lejjebb, javasolták, mindennap, pampogott)