Holdsugar blogja

Tavasz...

Nyuszikép: (Kellemes Húsvéti Ünnepeket)

Halihó-halihó,
nincs már hó a réten,
zöld fűben nyulacskák
szaladgálnak szépen.

Halihó-halihó,
szép tavasz van immár,
köszöntelek téged
húsvét kedves napján.

Halihó-halihó,
nyílik még hóvirág,
szedek szép csokorba
jácintot ibolyát.

Halihó-halihó,
zöld-erdő közepén,
szökellő őzike
utadon elkísér.

Halihó-halihó,
felvirrad a hajnal,
ébredek én is
lágyan kelő nappal.

Halihó-halihó,
versem feléd téved,
Kellemes Húsvétot
így kívánok néked.

2010. április 3.

Mikor már nem

Lesz majd egy nap:
mikor már
nem szeretlek.
Mely napon már
nem számít
idő és tér,
mikor már nem
dobban a szív
s nem kering a vér.
Érted hullajtott
könnyeim
semmivé lesznek:
hideg föld alá
koporsóba tesznek.

(De ha létezik
síron túl is élet:
én ott is, akkor is
szeretlek majd téged.)

2010. március 23.-29.

Töredékek hiányodról

 Valóság s álom határán
felsejlik a vágy:
most semmi sem fáj.
Tudom: valahol érintésed vár.

 ***

 Kevés veled a perc
kevés veled az óra,
boldog vagyok mégis
ha velem vagy egy szóra.

 ***

 Örök hiányodba burkolom magam:
már a várakozástól is félek.
Tervekkel szőtt álmainkból
mondd, mit tartogat az élet?

 ***
Ha néhány percig
nem gondolok rád,
magam is elhiszem:
minden rendben már.

 ***

 2009. - 2010.

Álomvilágom...

...szertehulló szilánkjait
szedegetem
a valóság porából...
az élet hullámvasútján
távolodok
a könyörtelen mától.
(így kereslek szüntelen:
remény-forrás nélkül
a való lét küzdelem)

2009.

Végtelen…

Nem járunk mi együtt… (kéz a kézben)
mint két bohém kiskamasz
- táskámat sem cipeled nékem -
mégsem hagyja el ajkamat panasz.
Egy elkésett találkozó a miénk,
az élet (morbid humora) hozta így,
mit is tehetnék, ha az álombeli időgép
nem lehet enyém...?
Némán viselem e küzdelmet,
köszönve minden veled töltött percet.
Mikor ölelsz vagy csókolsz
- olyankor mennyire kérem -
az időt légy szíves állítsd meg nékem.
Életemből soha-többé nem hiányoznál,
minden éjjel varázst, mellettem álmodnál.
Nem járunk mi együtt… (tudom)
mégis, különös kapocs a miénk:
több mint szeretet és barátság,
több mint szerelem és szenvedély,
akkor is él, ha elválaszt az idő és a tér.
Ha karod nem simít, ajkad nem csókol,
ha kezed nem fogja kezemet,
csillogó szemed öleli vágyódó szememet.
Ha tekintetünk sem ölelkezik,
s mosolyod elbújik a messzeségben:
egy láthatatlan hullám az éterben,
mi hozzáköti életedet életemhez.