Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A homály inge mögött...
voodoo• 2015. október 27. 23:58
Idő(m)érték
“A nap még füstölög a hamvadó hegyek fölött.
A homály inge mögött dereng a rét.”
Kaptunk színeket és hagytuk, hogy mind kifakuljon,
szürke szivárvány boltíve mögött ül a fény,
kettétört hegedűn, elpattant zongorahúron
tartjuk a ritmust és játsszuk az ősi zenét,
bármikor elmennénk egy időutazásra, hiába:
eltűnt rég ami volt, és ami van nem elég...
Még a Teremtő sem tud változtatni a múlton,
és a jelenhez sem szívesen adja nevét,
régen a Föld kedvenc játszótere volt a Tejúton,
bár idelent sose volt annyira könnyed a lét,
úgy alakult, hogy nélküle zajlik az ördögi játszma,
melyben az emberi faj fennmaradása a tét.
Haldoklik jelenünk, a jövőnk se reményteli éppen,
sajnos a régi világ végleg a múltba veszett,
elhamvadt a remény, füstfelhők úsznak az égen,
por, korom és hamu száll távoli romja felett,
pernyeesőként hullnak a tegnapi álmok a mára,
vártuk a reggelt, ám éjre csak éj jöhetett...
Képernyőkre vetített napfény vár a sötétben,
festett díszlet a táj, mégis utána eredsz,
nem bánod, hogy csak káprázat az itteni éden,
mert ez a látszat idill egyre tökéletesebb:
istent játszik a mátrix e szép új művi világban,
nyomd le az ENTER-t és máris a mennybe mehetsz...
Shanti72017. január 24. 11:40
Stílusod és verseid hangulata visszaadja azokat az érzéseket, amiket József Attilánál és Radnótinál, kedvenc költőim verseinél éltem meg. Verseid olvasása a legkedveltebb időtöltéseim egyike. Örülök, hogy "megismertelek" . Shanti
Moonflower2015. november 13. 19:09
@voodoo : Nagyon remélem nem vagy annyira magányos, hogy rajtam kívül ne hiányoznál másnak is "kissé túl személyesen" :)
Kedves hozzámszólásod kapcsán elgondolkoztam kicsit.... lehet a blog jó hely a gondolatok tárolására :)
voodoo2015. november 11. 22:45
@Moonflower: Holdvirág... egy ember csak személyesen hiányozhat a másiknak, másokkal pedig ne foglalkozz... :)) Én is örülök egyébként, annak is nagyon, hogy kissé túl személyesen is hiányzom még valakinek... :))
Ui. Hiába törölted, a figyelőmben megmaradt a törölt bejegyzés is. Ezt én sem tudtam eddig. :)
Moonflower2015. november 11. 19:33
Kedves @voodoo Jó újból olvasni Téged. Hiányoztál (bár ez így kissé túl személyes :) ), hiányzott ez a hangulat, ez a látásmód, szóval a "voodoo-s Világ".
Köszönöm az élményt!
Moonflower2015. november 11. 18:36
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
voodoo2015. október 29. 10:24
@csillogo: örülök, hogy olvastad Mari, majd tovább viszem még a gondolatot, kevésbé fájdalmas (optimistább) irányba is @Mikijozsa: ez van Miki @Rozella: én is örültem Neked Rozella... :)) @Molnar-Jolan: kösz Joli, olvasgatlak ám én is, csak lusta vagyok ott hagyni a véleményemet... :)) (ááá, dehogy vagyok lusta, csak tényleg nagyon zsófolt lett az életem) @anci-ani: Köszönöm Anci! Sajnos ezt a "szép új múvi világot" látni aggasztóbb, mint pusztulni látni a régit.... @Sea_Miller: mint az élet, amit élünk... Bár talán még tényleg "dereng a rét" @Noxon: régi gondolatok, tovább vittem... Láttam a blogodban olyat, amit végre kivihetnél a főoldalra is. Vagy már csak idő kérdése? :))
Noxon2015. október 28. 17:53
Elgondolkodtató sorok!
Velős.
Noxon2015. október 28. 17:45
@voodoo: Örülök,hogy újra itt vagy! :)
Törölt tag2015. október 28. 13:42
Törölt hozzászólás.
anci-ani2015. október 28. 09:56
"Képernyőkre vetített napfény vár a sötétben,
festett díszlet a táj, mégis utána eredsz,
nem bánod, hogy csak káprázat az itteni éden,
mert ez a látszat idill egyre tökéletesebb:"...
Remek gondolatok!!!
Molnar-Jolan2015. október 28. 09:33
Remeklés, grat! :)
Rozella2015. október 28. 08:30
"bármikor elmennénk időutazásra.."... talán, de minek, ha
"Képernyőkre vetített napfény vár a sötétben,
festett díszlet a táj,.."
...akkor inkább legyen a "homály inge" és a jelenhez az ilyen gondolatok!
Szia, jó hogy itt vagy újra :)
Mikijozsa2015. október 28. 07:58
a látszat idill
csillogo2015. október 28. 06:59
Szép és fájó gondolatok - tetszett nagyon!
voodoo2015. október 28. 00:20
(Sokadszor is) József Atila egyik töredéke miatt kezdtem (újra) írni...
Először ezek jutottak eszembe, utána jöttek a fenti sorok:
Volt, amikor a nappalok és éjek váltakozása jelentette a mércét,
ma mindenki siet, egy másodperc is érték, ám rohanás közben
már észre se vesszük, hogy életünkből eltűnik ... a szépség...