henni blogja
az életem
34 év és máris elfáradtam,
nem hiszek már semmiben,
és nem hiszek a holnapban.
Ha a tökörbe nézek,
egy fáradt asszonyt látok,
ki nemrég még ,
játékbabával játszott.
Aztán kiszabadult a család fogságából,
mert jött egy fiú ,ki jobb életet ajánlott.
szerelem volt ,de egyszer véget ért,
csalódás lett a vége és kétségbeesés.
Két pici gyermek nem értet még semmit,
egy összetört szívű anya ,
nem tehetet semmit.
Ezután jöttél és minden megváltozott,
azt hittem az életem,
új állomás felé robog.
De vakvágány volt amin jártunk,
kisiklott a vonat amire szálltunk.
Fáradtan álmatlanúl hánykolódom este,
miért ,miért ,miért ,hangzik a fejemben.
Balszerencse sokasága mi az utamba tévedt,
talán megátkoztak?
Vagy csak erről szól az élet.
Miért
Hiába szorítottam két kezed,
mégis elveszett.
Azóta minden éjjel,
a semmiben kereslek.
Árnyak futkosnak a falon,
talán az ördög is itt járt e hajnalon.
Hideg borzongás járja át a lelkem,
mi az mit e földön kerestem?
Miért e sok fájdalom,
lelkemben miért nincs béke?
Szívem miért szakad ketté,
szememben miért égnek a könnyek?
Nyomorúlt szegény vándor vagyok,
talán e földön is csak árnyék vagyok?
Büntetés vagy tévedés,hogy megszülettem?
Mondd meg Istenem,mit vétettem?