henni blogja

Ega kicsi csillag készülődik,

megszületni éppen.

Már most szebben ragyog ,

mint bárbely csillag az égen.

A mi szerelmünk csillaga,

ez a fénylő ékszer,

büszkén bátran ragyog,

a többi közt az égen.

Szivárvány tündököl az égen,

behunyom a szemem,

s minden olyan mint régen.

Reszkető szívvel jöttödet lesem,

vagy Te vársz rám szerelmesen.

Szív a szívben ,

kéz a kézben.

Mindig együtt,nappal és éjben

Most újra szemem nyitom az égre,

csak felhőket látok,

a szivárványnak vége.

Butaság volt azt hinnem,

hogy újra boldog lehetek.

Hogy a szerelem mely elveszett,

újra enyém lehet.

Butaság volt azt hinnem,

hogy íj kegyes az ég,

hogy adott másodszor is esélyt.

Butaság volt elhinnem,

hogy valósággá válik az álmom,

hogy Te leszel majd végűl a párom.

Butaság volt újra hinni és remélni,

Butaság volt álmodni és szeretni.

Butaság volt,mert most fáj és szenvedek,

nem találom a nagy világban a helyemet.

Találn elrontottam mindent ,

és nem lesz több esély.

Csak a magány marad,

ő lesz ki velem él.

Mindenem megvolt,most semmim sincsen,

szeretni vágytam,ez volt minden.

Melletted leélni az életet,

Kézen fogva menni az úton amíg csak lehet.

Csöndes estéken összebújni,

egymást szorosan átkarolni.

Megélni eggyütt jót és rosszat,

kéznek lenni ha gond van.

egymás szemében látni a másik álmát,

imádattal inni minden kedves szavát.

öszintén tiszta szivvel szeretni,

lelkében minden szépet felfedezni.

Szívünkben azt az ajtót kitárni,

melyen csak mi ketten tudunk átjárni.

Szavak nélkül érezni és látni,

könnyes szemmel a bánatát sajátunknak látni.

Megöregedni eggyütt ,sokat üldögélni,

őszülő vén fejjel is szívből szeretni.

Végül elengedni,ha véget ér az élet ,

és imátkozni hogy nélküle az élet,

Mihamarabb érjen véget.

Szeretlek és ezt nem csak mondja szám,

szeretlek a teljes szívemmel igazán.

Szeretlek,és ha kell elmondom ezerszer,

még akkor is ha nem hallod meg csak egyetlen egyszer.