Ló-sors

Jó szívű volt a ló, de bánja már tettét,

merthogy befogadta házába a kecskét.

Pedig, hogy „fontold meg, s döntsél szolidan, te!”,

gyakran nyihogta a szomszéd, Rosinante.

Még meg van a kecske egy helyen a lóval,

közös istállóban, langy békében – szóval

még nem vesztek össze, de nem is beszélnek,

hisz a ló csak nyerít, a kecske meg béget.

Azaz nem is béget, hanem inkább mekeg.

Nagyon is mekeg fülbántó énekeket,

de a ló még tűri, leköti az abrak.

Azon - mert bőven van - össze sose' kapnak.

Ám a kecskefejben már érik az ötlet:

„mekegj te is mint én, különben megböklek!”,

Vagy, hogy: „meglásd sorsod keresztfa és szög lesz

- növessz szarvat te ló, különben megdöglesz!”

 

("cenzurált!")