Fészbukkanó

Korképet firkálok a máról,

ebben nem gátol senki sem.

Eshet távol a valóságtól,

de így látom, és úgy hiszem,

érvhiány van ma, s fogyva fogy

a „miért”, „mennyire” s a „hogy”

 

Mert, ha egy dolog gyanús, hitvány,

hát arra nem kell tanúsítvány.

Ügyek vesznek el törpe kézen.

Szél ellen, messziről megérzem,

s bár hamisak a szólamok,

mégis üvöltök, s ott vagyok.

 

„Miénk az egyetem!”- nocsak,

(fűre még telik, másra nem).

Nem találom a hangomat,

mert berekedtem rendesen,

mikor, mint féreg a fában,

úgy üvöltöttünk ott, mi hárman.

 

Zabálj csak! biztatott Jenő,

és így megettük mind a fánkot,

mert kínáltak - s egy hülye nő,

csak fikázta a Miatyánkot,

mintha fontos lenne nagyon.

Nagy baromság ez, mondhatom!

 

 Ettől leszünk tán szabadok?

Mindegy, hogy mások mit beszélnek,

mert, hogy hitetlen nem vagyok,

bennem ilyenkor fél a lélek.

És mert a csaj még pampogott,

bekapcsoltam a laptopot.

 

Ők ketten nem is vették észre,

csak pirultam döbbent elánnal

mikor ráléptem a fészre:

hát látom, hogy teli pofával

ülünk egy nagy ház ablakában,

s a rongyot rázzuk ott - mi hárman.

 

(A Fidesz székház "ostromára")

 

2013.05.19.