A Sötétség Angyalai

Fülledt viszont hideg volt a levegő az elhagyatott városban. Minden lelketlen volt sötét és ködös. egy férfi sétált a romos utcákon. Emlékezett még arra hogyan támadták le őket az élőholtak majd később elterjedt egy járvány is. Az egyik sikátorban egy halom emberi csontra esett a pillantása. Nem hatotta meg a látvány. Egyszer ő is így végzi tudta jól. Vérében volt még a kegyetlen járvány nyoma. Vad énje nem merült még feledésbe ott volt benne. Mélyen szunnyadt. Továbbment és célját kereste. Egy magas épület előtt állt meg majd letekintett a mellette ugráló rémségre. Az unottan feltekintett a gazdájára. Beléptek a sötétségbe. A férfi tekintete végigsiklott az ottani tetemeken melyeket még nem emésztett el az idő. Lehajolt, hogy kézbe vegyen egy talán régóta ott rohadó koponyát. Egyik kezét felemelte majd egy varázslatot kezdett el kántálni. Zöld fény terjengett a férfi keze körül és a szemei is világítottak. A zöld erő körbeölelte a koponyát miközben az elkezdett megremegni.

-          Beszélj! – Szólalt meg a férfi és várakozóan nézett a förtelmes véget ért tetemre.  Az pár másodperc múlva megmozdult és a még ép száraz szemét az idegen felé fordította, hangja suttogás volt mely mintha lehetetlen messziségből jött volna. Üres szemgödréből kimászott pár rovar melye nem tudták mire vélni a régóta mozdulatlan koponya életre keltét.

-          Régóta nem láttalak erre. Mi járatban itt Tűzfarkas?

-          Lenne pár kérdésem melyet csak te tudsz megválaszolni. Úgy gondolom neked is nagy hasznod lenne ebből. A szövetség nagy része jelenleg Kalimdorba készül. Az éj tündék védelmezésében segédkezik mindenki.

-          Óhhrr… - Apró szörcsögéssel a koponya megforgatta a szemét. – Azt mondod, hogy ha lenne újra esélyem feléledni egy pár lépés után elfoglalhatom az egész Keleti Királyságot?  - A koponya, ahogy a varázslat engedte erőből kitelt olyan hangosan suttogott. – Miért harapnék rá erre a dologra? Neked mi hasznod válna ebből?

-          Az legyen csak az én gondom.

-          Hát legyen. – A koponya hangja elhalt majd a belőle kiáramló varázslat a férfi kezébe áramlott. A démon figyelte a gazdáját, aki egy bőrtáskába helyezte a koponyát. Majd ugrálva követte őt tovább.

A ködös utcákon senki nem láthatta, ahogyan Tűzfarkas előhívta a fekete sárkányát, majd elrepült vele a messzeségbe. Hangtalanul hullottak tovább a barna falevelek a fák ágairól. melyet a földhöz szegezett valami felsőbbrendű hatalom.Ahogyan a sárkány szárnyai felkavarták a levegőt úgy terjengett a Halál szaga is a levegőben. Gilneas az örök enyészeté lett.

Hajnalodott mikor a kis csapat a Halál lovagokkal áthaladtak a vízen és Darnassusba tartottak. Danessy elgondolkodva ült a hajó orrán. Teura Seirrel beszélgetett miközben az áruló és egyben legjobb barátjukra gondoltak. Phan örökre hamuvá lett. Lord Darion jeges tekintetével figyelte a Tolvajt, aki a tőrét élezte. Danessy felpillantott a holt lovagok vezetőjére az nem vette le róla a tekintetét. 

Hamarosan a hajó kikötött Teldrassilnál és a kis csapat végül Győzelemmel és veszteséggel a szívükben léptek ki a partra. A sátrak közt sétálva nézték az embereket, a tündéket, a törpéket és minden ott táborozó élőlényt. Seirr egyenes háttal nézett a parancsnoki sátorból előlépő Varian király szemeibe.

-      Fenség! A küldetést sikeresen teljesítettük! A kristályt deaktiváltuk és Lord Darionnak hála megmenekültünk Garrosh haragjától.

Varian Bólintot bár észrevette, hogy a csapatban mindenki szomorúan néz maga elé.

-      Történt még valami, amiről tudnunk kellene?

-      Igen. Egy Klántársunkat elvesztettük. – Ekkor mindenki körbenézett egymás szemeiben keresték a választ. A klánban mindenki csendesen figyelt. Seirr ekkor egyenesen egy Fiatal Draenei nőre pillantott. Az nem értette egy pillanatra miért őt nézi. Szkádi egy pillanat alatt tört meg és térdre rogyott.

-      Phan? Meghalt a testvérem? Mégis hogyan? – könnyei áztatták az arcát.

-      Szkádi. A testvéred elárulta a Klánt. Amikor beértünk a táborba. Ő épp Garroshnak árulta el mit is tervezünk a kristállyal. Mégha sikerült is a kristályt deaktiválnunk. Phan életét vesztette.

-      Nem! – Kiáltotta a nő. – Phan nem árulná el a klánt! És főleg nem engem! Hazudsz! Hazudtok mind! – Kiáltotta majd elszaladt miközben egy két harcost majdnem fellökött. A többi mind utat engedett neki. Seirr szomorúan tekintett utána nem tehetett semmit sem. Danessy odament Seirrhez és átkarolta a vállát.

-      Sajnálom, hogy elvesztettétek a társatokat. – Varian a harcosok elé lépett és a vállukra tette a kezét. – Pihenjetek meg! Megérdemlitek. Most a csatát mi nyertük meg hála nektek és a Holt lovagoknak. – Feltekintett Lord Darionra aki alig láthatóan bólintott. – De, Garrosh nem fogja ennyiben hagyni, hogy kudarcot vallott. Biztosan van másik terve, amit véghez fog vinni. Eldon! – Szólította a Taurent aki előlépett a Barátai mellől. Boysi izgatottan figyelt.

-      Igen fenség! – Eldon letérdelt a király előtt illedelmesen. Varian intett, hogy keljen fel.

-      További információkra lesz szükség. Mit gondolsz, tudnál nekünk kémkedni? Meg kell tudnunk, hogy mit tervez újonnan Garrosh.

-      Igen Fenség! Megteszek mindent, amit lehet! – Eldon kihúzta magát.

-      Rendben!

A Nap további részében lassan fellélegeztek mindannyian. Tervbe foglalták a csapatok hazavezénylését. A klán is elvonult saját sátrukba.

Egy sátorban viszont egy lámpás mellett kisírt szemekkel nézett maga elé Szkádi. Nem tudta feldolgozni a testvére halálát. Lábait felhúzta és átölelte miközben előre hátra dülöngélt és egy közös dalukat dúdolt magában. „ Nem lehet, hogy meghalt. Sosem árulna el! De olyan furcsa volt az utóbbi időkben. Nem! Phan-t ismerem! A Testvérem!” Gondolatai zavarosak voltak néha még végig gurult egy-egy könnycsepp az arcán miközben átsuhant a tekintetén egy Sötét árnyék. Ekkor felállt felvette a vértjét magához vette a fegyvereit majd miközben a sátorból kilépve intett a farkasnak, aki hozzászegődött társául, elindult a közeli Griff mesterhez.

Az este folyamán kiválasztottak egy csapatot. Kiválogatták a legügyesebben rejtőzködő embereket akik képesek voltak arra hogy az éj leple alatt a kristályt szállító orkok táborába hatoljanak. Az útra egy Danessy nevű tolvajt és Teura-t választották. Velük tartott Seirr egy fiatal vérfarkas is. Mindegyikük a Sötétség angyalai nevű klánba tartoztak. Trummer szerint megbízható és ügyes harcosok. És a vezetők hittek neki. Tudták hogy a klán vezére csak megbízható embereket fogad be végleg. Amikor a nap utolsó sugarai kihunytak a magas fák lombjain, halk röptű hyppogriffeken indult útnak a csapat. Egyszerű dolguk volt miszerint lassítani a kristályt amíg mindenki felkészül a csatára. A griffek a fák ágai közt szálltak le és a harcosok varázslataik révén rejtőzködésbe fogtak. Danessy karjával mutatta ki hova menjen. Hol állhatnak lesbe. Felmérve a terepet döntött és megindult előre. Seirr oroszlán formában és álcázva követte a tolvajt. A tábor most pihent néhány őrt leszámítva akik figyelték az éjjelt. A közelből mocskos bűz terjengett elő ahogyan az egyik ork éppen dolga végeztével visszasétált a táborba. Seirr elfintorodott a bűztől. Teura némán figyelte az eseményeket majd mikor Danessy jelt adott ő is elindult. A táborban mindössze egy apró rés volt amit ki tudtak használni hogy bejussanak. A terület és az erdő lehetővé tette hogy három őrt hatásosan leüssenek. Hangjuk sem volt. Seirrt kirázta a hideg ahogyan figyelte a tolvajok munkáját. Hátán lévő zsákban lapult a kristály amelyet egybe kell hogy olvasszon a nagy kristállyal. de még a közeléábe se tudtak jutni. Reménykedett benne hogy sikerrel járnak. Gondolataiban egyvalaki rejtőzött. Hogy megvédhesse mindenáron végbe kell vinni ezt a rajtaütést. Tudta hogy húga vigyáz rá otthon. Tovább settenkedtek miközben egy árny suhant el mellettük. Szerencsére nem vette észre őket így folytatták a küldetést. Az egyik sátorban kiszűrődött némi fény és hang foszlányok jutottak el a druida fülébe. Egy ismerős hangot hallott. Danessy hátratekintett és észrevette hogy az hallgatózik. Hallkan odaosont hozzá.

-      Mit hallasz? – kérdezte suttogva a macska alakban fülelő druidát.

-      Ezt nem hiszem el! – suttogta. Majd fellebbent a sátor leple és ők hátrébb húzódtak a sötétbe. Garrosh mellett az az árny lépett elő akit nemrég láttak. Seirr fogcsikorgatva figyelte az eseményeket. Danessy és Teura is figyelt de nem szóltak közbe. Garrosh fegyverét felemelve előrelökte a Draenei nőt akiről most lekerült a csukja és kezét védekezően emelte fel. fényes szemében megcsillant a félelem.

Garrosh megragadta a nő torkát és felemelte annyira hogy a lába nem érte a földet.

-      Nem hoztál nekem jó híreket Phan! És én nagyon nem szeretem ha valami hiba csúszik a számításaimba! – szorítása a nő nyakakörül enyhült mikor látta Phan eszméletét vesztette. Ledobta a földre és ráparancsolt az őreire vigyék a szeme elöl.

Seirr vegyes érzelmekkel nézte a történteket ahogyan a társai is. Teura tért először magához és megérintette a vállát Danessynek. Seirr hátrafordult és elszakította a tekintetét az árulóról. Rájuk most küldetés vár amit végbe kell vinniük. A tolvajok hank járását nem vették észre az őrök. Lassan eljutottak a kristályhoz és előreengedték a druidát. Seir szemében ragyogott az energia amit a kristály kibocsátott. Elővette a kissebbiket és előretartotta azt. A kicsi halk zümmögő hangot hallatott és egy fénycsóva indult el a nagyobbik felé. A közelben kiáltást hallottak.

-      Seirr, siess! megtalálták az első két őrt. Nemsokára jön a többi is. – A druida bólintott a tolvajnak aki felkészülve várta az első támadásokat. Teura izmai megfeszültek és tőrével a kezében figyelt.

-      Mindjárt kész van! –

Seirr elvette a kezét amikor a kristály magától lebegni kezdett a nagyobbik felé és mindkettő hangosan kezdett el zümmögni és ahogyan a két kristály egyre közelebb volt egymáshoz úgy a fény is növekedett. Eközben az orkok már elérték a tisztás szélét ahol a kristályt tartották. Garrosh felhördült amikor észrevette mi történt és elindult a kis csapat felé. Az orkok is rohanni kezdtek és a három betolakodó felkészült a legrosszabbra. Danessy Seirre tekintett aki kezeivel varázsolni kezdettt. Az egyik harcos aki már vészesen közel volt elbukott és hatalmas gyökerek kötözték meg a lábait majd a testére tekeredve behuzták őt a föld mélyére. Közben Danessy és Teura hangja is megjött és üvöltve rohantak az ellenségnek. ügyes mozdulataikkal kikerülték a ládzsák és kardok éles hegyét. Apró tőrök villantak meg a holdfényben és halálosan pontos sebeket ejtettek az orkokon. Seirr fáradhatatlanul kötözte meg az ellent hogy megkönnyítse a tolvajok harcát. Egy apró mégis óvatlan pillanatban az egyik ork sikeresen meglökte és abban a pillanatban nem tudta lekötözni azt akit kellett volna Garrosh ebben a pillanatban ért oda és fegyverét épphogycsak eltudta kerülni. Danessy egyik tőrét eldobva leterítette a tőle nem messze üvöltő orkot aki Teura hátába készült egy hasonló de kevésbé szépen megmunkált kést vágni. A két tolvaj összenézett mikor látták igencsak sokan vannak az orkok.

-      Danessy, Tiéd az egyik fele enyém a másik?

-      Hé! és Seirrt ki menti meg? – Kérdezte a nő és Seirr ekkor igyekezett kitérni Garrosh csapásai elöl, de már kezdett fáradni. utolsó erejével még átváltozott oroszlánná és úgy igyekezett túljárni az ork eszén de Garros még mindig ereje teljében volt. Fáradtság jelei nem látszódtak rajta. Seirr lihegve ugrott arrább a támadások elöl. Danessy és Teura Kivont tőrrel nézték ahogy az orkok közelednek. Tudták mégha a kristállyal sikerrel is jártak ők maguk már nem térhetnek haza. Hátukat egymásnak fordították és ádáz tekintettel várták a véget. Ekkor egy halk hosszan elnyújtott hang jutott el a fülükig.
 - Te is hallottad? – Danessy hunyorogva nézett körbe de nem látott semmit.
 - Én nem hallottam semmit csak…

Teura megremegett amikor meghallotta a hangot. Egy hosszan megfújt Kürt hangja hatolt el hozzájuk. A hang egyre erősödött és lovak patájának a dobogására lettek figyelmesek.
Garrosh épp lesujtani készült az akkora már fáradtan összeesett druidára mikor meghallotta a közelgő sereg hangját. Az orkok lassítottak a tempón és felnéztek a mögöttük lévő sziklára ahol két lovas állt. Lovaik patáján fehér tűz égett az állatok szeme két gyönyörű fénypár volt. Egy díszes páncélt viselő férfi kitartotta előre a karját és kezében kék rúnákkal ékesített kardot tartott. Hangja valahonnan messziről szólt ahol már csak a holtak léteznek. Mellette előtünt a sereg. A hold fénye bevilágította aterületet és az orkok meglepetten nézték ahogyan körbeveszik őket a Holt lovagok. Garrosh mérgesen felmordult.

-      Parancsolom hogy támadjátok meg őket!

Hangja dörgött és nem tűrt ellenkezést. Az orkok megfeszítették az izmaikat és Rohanni kezdtek. Ekkor Danessy és Teura előtt apró varázscseppek jelentek meg melyekből bűzös csontos halott lények törtek elő a földből és körbevették őket. Rikácsoló hangjukkal távoltartották a támadókat és ekkor a Holt lovagok vezetője kiadta a parancsot. Lovagok kezdtek el vágtatni a tábor felé. Garrosh hátrafordult hogy befejezze amit elkezdett de a druidának hült helyét találta csak maga előtt, feltekintett a kristályra ami egyre halványabban fénylett szinte már csak pislákolt. Seirr látta a dühöt és a tébolyt az ork arcán és tovább bujdosott a kristály egy kiálló töredékén. Lord Darion letekintett Garroshra aki egyre dühösebb volt. A Lovagok ügyes harcosok lévén könnyű szerrel végeztek a tábor szinte összes harcosával. Darion szeme megvillant amikor észrevette hogy az ork vezető varázsolni kezd és egy éjfekete sárkányt idéz meg. A sárkány hangja messzire hatolt mikor Leszállt a földre és hagyta hogy a gazdája felszálljon rá..

-      Visszavonulás! – ordította a harcosoknak a biztonságos levegőből. Danessy és Teura hitetlenkedve nézett a távolodó gyáva féreg után. Az orkok láttták hogy a vezetőjük már messzerepült és ők is elindultak abba az irányba ahol a menekülési útvonalat sejtették. Seirr lassan előjött a rejtekéből és odament a két társához. Ekkor Lovak patájának hangjára figyeltek fel. Mellettük megállt a Fekete penge klán vezetője.

-      Szép kis slamasztikában voltatok! – Mondta és hangja elhalkult majd olyan nevetést hallatott amitől mindegyiküket kirázta a hideg. – Mi volt a tervetek? – kérdezte és teurára tekintett, mint egyedüli férfira a csapatban.

-      A kristály végleges deaktiválása volt a cél. És a küldetést sikerrel végre is hajtottuk. – Mondta. Darion szeme megvillant újra.

-      Sikerrel? Én ugy láttam igencsak bajban voltatok. – mondta mire Seirr visszaváltozott a macska formából.

-      Lord Darion! Ha az életünkbe is kerül de megtesszük amit kell. a Kristályt deaktiváltuk. Viszont arról hogy észrevettek minket arról egy áruló tehet aki éppen akkor árult el minket amikor a dolgunkat végeztük.

-      Értem. Felajánlom hogy hazavisszük a csapatot. Viszont még azt hiszem nincs vége ezzel az akcióval. Garrosh sokkal többre képes. de nem ezzel a szemernyi kis táborral ami itt volt.

 Lord Darion intett az embereinek. Akkor éjjel a lovagok átkutatták a tábort. Sok páncélt és fegyvert találtak és egy bűzlő gödör mélyén rátaláltak egy holttestre is Phan az életével fizetett a rossz hírért. A csapat döbbent arccal nézte ahogy a lovagok felgyújtják a gödröt ezzel megszüntetve az émelyítő bűzt és az esetleges betegségeket is felperzselték vele. Mire hajnal hasadt és elérte a tábort a nap fénye addigra a csapatok már úton voltak észak felé. 

Csend honolt a partok mentén ahol Eldon egy hatalmas szikla tetején ült és meditált. Koncentrált a lelkére és a természet erőire. Azeroth mélységében élő lényekre. Teldrassil most nyugott volt zavartalan. A hatalmas gyökereken élő madarak hangját messzire vitte a szél. Eldon képet látott maga előtt. Azeroth mélységében látta ahogyan Deathwing Szárnyait kitárva hatalmas földrengéseket okozott a bolygónak. Eldon hallgatta ezt a mesét, figyelt és tanult. Látta mi történt a múltban. Lassan kinyitotta a szemét és előtte volt a lerombolt kikötő. Valamikor gyönyörű építmények voltak itt is. A vizet a távolban megtörte valami. Az apró csillogások és a hófehér felhők ismerősek voltak számára. Felállt a szikláról majd Madárrá változva szárnyra kelt. A kikötőben harangok szólaltak meg mire tudta a várakozás itt véget ért. Stormwind seregei megérkeztek. Karjait varázslatra emelve Madárrá változott és Feléjük repült. Boldog volt, hogy láthatja végre Pártfogóit. A hajókon Hayla és Boysi mosolyogva figyelték a partot és már messziről észrevették Eldon közeledését. Ők is átváltoztak és repültek felé a Harcosok ujjongtak, hogy végre szárazföld felé közelednek, sőt mi több a céljuk felé. Hayla, és Eldon röptükben táncot jártak. Felszálltak a magasba hogy aztán zuhanjanak alá a fellegeknek. Hayla csodálva nézte a magasból a Hajókat. De ugyanakkor látta azt is ahogyan megcsillan a kristály csúcsa a távolban. Már nagyon közel járnak. Nincs sok idejük. Reggelre már megkezdik a támadást.

A druidák előrerepülve leszálltak a kikötő egyik moloján és visszaváltoztak eredeti alakjukba. Eldon Szorosan megölelte Boysit Majd Hayla nyakába borult.

-          Boysi, Hayla! Végre megérkeztetek!

-          Igen drága! – Boysi megsimogatta  Eldon fejét. – Nagyon ügyes voltál! Büszkék vagyunk rád, ugye tudod? – Eldon elmosolyodott miközben Boysira nézett.

-          Igen tudom! De akkor is alig vártam, hogy végre ti is megérkezzetek!

-          Jólvan! – Nevettem.

Lassan megérkeztek az első csónakok. Teldrassil kikötője nem olyan hatalmas, mint Stormwindé ezért a Hajók nem messze a parttól lehorgonyoztak. Sosem láttam még ekkora tömeget itt, kissé furcsán éreztem magam. Teldrassil az éj tündék otthona és most telve van emberekkel, törpékkel és gnómokkal. Csatára készülünk bár most nem volt gombóc a torkomban. Hamarosan partra szállt Varian Király is és Muradin Bronzszakáll is. Tekintélytparancsoló megjelenésük utat engedett nekik. Mindenki őket figyelte. Eközben Egy gyönyörű fényt árasztó ősi fa gyökerei közül lépett elő a tündék vezetője. Tyrande Wisperwind Fényes szemeivel végigpásztázta a területet majd megszólalt.

-          Elune legyen mindenkivel, aki itt van és eljött védelmezni Teldrassilt. Népem hálás és szívesen segít bármiben. – Mondta, hangja akár a lágy szellő. Karjait felemelte és hívta a seregeket pihenjenek meg a hosszú utazástól. Eldon Belekarolt Boysiba és belém és hívott minket.

Eközben Prophet Velen is megérkezett, kezében egy Vérvörös Kristállyal, aminek a ragyogását igyekezet eltakarni. Mikor lelépett a hajóról Látta a messzi távolban a Hatalmas kristály csillanását. Szemöldökét összevonta majd intett az egyik őrnek, aki az ő testi épségéért volt felelős. Hangja sokat megélt kissé reszelős és parancsoló volt. De minden Draenei tudta min ment keresztül. Szó nélkül követték őt. Ahogyan haladt előre észrevette, ahogyan egy Draenei nő őt figyeli. Gyönyörű arca vegyes érzelmeket mutatott. Egy pillanatra elvonta róla a figyelmét egy őr beszámolója miszerint a Draenei hadseregek készen állnak a szigetről indítani sortámadást. Velen bólintott miközben a szemével keresni kezdte a nőt. De annak már hűlt helye nem volt.

-          Kérem a seregek felkészülését. A harc holnap hajnalban kezdődik, de legyenek készenlétben. Ha bármi balul sül ki Hatalmas káosz lesz.

-          Igen uram!  - Szólt a testőr és azonnali üzenetet küldetett Égszínkék köd szigetére.

A Sötétség angyalai Együttműködően rendezték el dolgaikat. Trummer a népek vezetőivel tanácskoztak. Prophet Velen előretartotta a kristályt, amit magával hozott.

-          Ez a kristály legalább annyi erőt hordoz magában, mint az, amit az ellenség akar majd használni ellenünk. Annyi a különbség a kettő között, hogy míg ez erejét mindvégig magában tartja, és meg sem rázkódik ettől. Az a hatalmas Kristály instabil. Ha nem a megfelelő kezekben van, és úgy használják azzal nem csak Teldrassilt pusztíthatják el az orkok. Hanem egész Azerothot felégethetik.

-          És mégis hogyan tudnánk ezt megakadályozni? – Tyrande szemeiben aggodalom tükröződött.

-          Még azelőtt le kell győznünk a sereget mielőtt, használnák a Kristályt. – Velen kezében apró fénycsíkokat és piciny szikrákat szórt a Kristály. Karcos hangja, mint egy apró szívdobogás.

-          Ezek szerint a harcot hamarabb el kell kezdeni, mint holnap hajnal. – Muradin lényegretörően szólalt fel. Végigsimított a hosszú szakállán. – Még éjfélkor el kell kezdenünk összecsomagolni őket. hogy sikerrel járhassunk.

-           A tündék a seregek segítségére lesznek. Az éjszaka nagy előnyt jelenthet. – Tyrande körbenézett, majd lehunyta a szemét. – Elune legyen velünk a nehéz percekben és segítsen minden lépést.

Magasan járt a nap. Alig telt az idő. Eldon elmesélte az egész akciót hogyan történt Boysival hol hüledezve, hol ijedten néztünk össze hol pedig büszkén Eldon hősiességén. Messze volt már az a nap valahol a múltban talán, amikor ellenségként elfogtunk a kis Taurent aki Varian meggyilkolásának tervében volt. Aki most előttük állt. Egy büszke felnőtt druida, aki kész megvédeni új népét. Miközben ültünk Darnassus egyik szigetén észrevettük, ahogyan a nép gyülekezni kezdett. Kíváncsian indultunk meg a tömeg felé. Útközben egybegyűlt a klán minden tagja is. Figyelmesen hallgattuk a vezetőket, akik elmagyarázták a tervet miszerint már éjjel megkezdjük a támadást. Jó néhány arcon aggodalom tükröződött. Ekkor Varian előrelépett és kihúzta magát miközben körbetekintett.

-          Megértem az aggodalmatok! Hiszen így kevesebb idő van felkészülni, mint testben, és Mind lélekben egyaránt. Kevesebb idő lesz a Búcsúra a családotoktól. Éjjel csatába kell indulnunk, hogy az éj leple alatt is előnyre tehessünk szert. Csatába ahonnan lesznek olyanok, akik nem fognak visszatérni soha. De ahhoz hogy a népeink, a családunk biztonságban lehessen meg kell tennünk ezt a lépést. – Hallgattunk Varian beszédét közben valaki megérintette a vállamat. Mikor megfordultam meglepetten ismertem fel a mögöttem álló nőt.

-          Ayena! Anyám! – Öleltem át szorosan őt. El se hittem, hogy őt látom itt és ölelhetem magamhoz végre.

-          Hayla! Annyira hiányoztál! – Szólalt meg sírós hangon remegve. – Büszke vagyok rád!

-          Anya! – Nem tudtam többet mondani. Mellettem Thylonias állt és nézett ránk mosolyogva. Könnyeimen át elmosolyodtam, és ahogy behunytam a szemem a könnycseppek végiggurultak az arcomon anya vállára.

Közben Varian beszéde is véget ért. Előrelépett Prophet Velen és kihirdette a részleteket a tervről. Anya és én egymást ölelve hallgattuk. A sereg figyelmesen hallgatott. Kivételesen Drankton és Rowar is csendben volt. A közelben Bat észrevett engem és Édesanyámat, de nem jött közelebb. Lágy mosoly kíséretében integetett nekem és visszaintegettem. A beszéd lassan véget ért és mindenki elindult a maga dolgára. Hangzavar nem volt vagy csak én nem vettem észre? Minden figyelmem Édesanyámra irányult. Aki figyelmesen végighallgatta kalandos néha szomorú, de egyben boldog utazásom történetét. Megértette, hogy miért mentem el annakidején otthonról egyben nagyon sajnálta is. De most büszke volt. Thylonias mosolyogva hallgatott. A teljes történetet most hallotta ő is először. Úgy éreztem most már újra itthon lehetek.

-          És apa merre van? – Kérdeztem hirtelen. Anya arcán árnyék suhant át.

-          Apádat és két nővéredet elkapták még valahol délen Hamuszürkevölgyben. Sajnos semmi hír róluk az óta sem. – Anya hangja elvékonyodott. Most láttam, csak rajta hogy habár a szépsége nem fakult egy cseppet sem. Aggódó ráncok jelentek meg a bőrén. Ekkor kopogtatást hallottunk a házunk ajtaján és amikor mentem kinyitni az ajtót Boysival, Eldonnal és Battal találtam szembe magam.

-          Óh, Gyertek be! – Mondtam halkan és Barátaim Beléptek az ajtón.

 Bat rám mosolygott mire én zavarba jöttem. Ettől a mosolytól akármi történjék, a mennyekben érzem magam. Mielőtt becsuktam az ajtót még hallottam a Magas Fák énekét és a lombkoronák mesébe illő zenéjét. Sóhajtottam és bementem a házba ahol életem első szakaszát éltem le.

Lágyan ciripelő tücskök hangja hatolt be a kicsiny szoba ablakán. éreztem ahogy a esti szellő simogat és hűsít. Valami furcsa szokatlan érzés kerített hatalmába, de ugyanakkor jó is. Úgy éreztem ideje felkelni. Mikor kinyújtottam a karom éreztem valamit magam mellett. Valami forró testet. Mikor kinyitottam a szemem meglepődve néztem, hogy Bat feküdt le mellém a karjait a feje alá tette és csendesen aludt. Úgy éreztem melegség járja át a lelkem. Figyeltem a férfi nyugodt légzését, ahogyan a mellkasa megtelt levegővel. Elmosolyodtam. Vajon mennyi ideje van már itt mellettem? Kérdeztem gondolatban, de nem adhatott erre senki sem választ. Lassan kinyújtottam a karom és ujjaimmal kedvesen cirógatni kezdtem az arcát. Első pár pillanatban nem reagált rá, de utána kicsit morogva kinyitotta a szemét. Mikor rám tekintett gyengéd mosolyt engedett meg.

-          Jó reggelt Drága! – Mondta mire halkan kuncogtam.

-          Jó reggelt! Bár inkább este van már. Sötét van kint. Mióta vagy itt mellettem? – kérdeztem miközben Bat átölelt.

-          Hm, nem is tudom már! – Mondta majd gyengéden megcsókolt. Ebben a csókban éreztem minden aggodalma benne volt és az idő is, amíg nem látott. Hihetetlenül hiányzott! Aznap este egy pillanatra sem hagytuk egymást egyedül. Éreztük, hogy szívünk csordultig telt örömmel és a lelkünk egybefonódott.

Az éjjel nyugottan telt el de amikor hajnalban színt öltöttek a nap első sugarai a tájon Mindenki ébren volt már. A Hajók Útra készen álltak. A városban nagy zsivaj volt, ahogyan a családok elbúcsúztak egymástól a katonák feleségei könnyes szemmel köszöntek el Fiaiktól és Férjüktől. A kikötő zsúfolásig telve volt. A hajók lassan kifutottak miközben mindenki integetett a part felé. Bat és én figyeltük a távolodó partokat. nem messze tőlünk a Klán egyes tagjai szintén integettek és egymással beszélgettek. Bár mosolyog mindenki a szívekre nagy nyomás nehezedett. Vajon megérjük e hazatérést? Thylonias a Hajó orrában tartózkodott és engem figyelt. Ekkor eszembe jutott, hogy nem ismeri még Batot. Gyengéden hozzáértem a Harcos karjához mire rámnézett az.

-          Drága, szeretnék bemutatni valakit. – Bat felvont szemöldökkel bólintott. – Gyere, kérlek!

-          Rendben! – mondta és elindult utánam. Mikor odaértünk Thylohoz Elég érdekes arckifejezést öltött, de érdeklődve figyelt.

-          Thylo! Bemutatom neked Batot. Ő a mindenem! – Mondtam majd odafordultam a harcoshoz. Aki barátságosan kezet nyújtott. – Drága, Bemutatom neked a legidősebb testvéremet. A bátyámat Thylonias-t. – ebben a pillanatban Bat arca megenyhült és meglepődve, ugyan de örömmel nyugtázta, hogy nem egy vetélytárssal akadt dolga.

-          Nagyon örülök! – Thylo mosollyal az arcán felém fordult. – Nem is említetted, hogy van valaki az életedben Húgom.

-          Nem kérdeztél. – Mondtam egyszerűen. Bat átkarolt.

-          Nos, Köszönöm, hogy vigyáztál rá! – Mondta.

-          Hugira persze hogy vigyázok. – Mondta majd a tenger felé fordult és még egy utolsó pillantást vetett a város apró, de még a távolból is csillogó tetőire és szobraira.

 A levegő teljesen tiszta volt. Messzire el lehetett látni. A sirályok is lassan elhagyták a hajóhadat. Nemsokára észrevettük, ahogy egy madár száll az égen és a mi hajónk felé közelít. Már messziről megismertem. Boysi leszállt a fedélzetre és visszaváltozott Tünde alakjába.

-          Na, mit rosszalkodtok itt? – kérdezte mosolyogva.

-          Én semmit! – Nevettem. – Zhuang? – Kérdeztem mire Boysi vállat vont.

-          A franc tudja, megint merre van, én meg nem fogom korlátozni. Csináljon, amit akar. Viszont Batuci nem tudod véletlen Phan melyik hajón utazik? – Kérdezte mire a Férfi megrázta a fejét.

-          Fogalmam sincs. Mért keresed?

-          Tegnap igen furcsán viselkedett és ezt Mások is alátámasztják. De mindegy, majd ha kikötünk, elbeszélgetek, vele nekem úgysem tud hazudni, mert észreveszem. – Boysi rám kacsintott.

Thylonias míg beszélgettünk csendben figyelt minket. Néha egy két beszólással előhozta Boysiból a pulykamérget. Boysi úgy tűnt Bátyámban megtalálta az ideális vetélytársat. Bat is jókat nevetett. A hajók, amiken utaztunk ideális térrel is rendekkeztek arra, hogy a harcosok gyakorolhassanak az úton. Egyik legszebb harc Trummer és Bat között zajlott. Aki nézte őket meglepetten vették tudomásul, hogy két mesteri harcmodorú embert láthatnak. Trummer ahogy hajligatta az elemeket és a villámokat szabályosan irányította Szinte táncot lejtett a hajón. Bat ügyesen kerülgette ki őket. kardja éle éppen elkerülte a Draenei Férfi arcát. Finom mozdulatokkal egyből lefegyverezhetné az ellent. Trummer kezei kört formálva totemeket hívott elő. Erősítő varázslatokat vetett be, majd ahogy dobbantott a patás lábával. A villám körbeölelte a harcost. Kissé bénítva, ugyan de kíméletesen. A nézelődő emberek figyelték, ahogyan a Harcos térdre rogy és kardjára támaszkodik. Trummer visszahívta az energiát és Bat felállhatott. A Párbajozók szembeálltak egymással és kezet fogva Bólintottak tisztelettel. A nézelődők tapsoltak a gyönyörű harc láttán. Drankton vigyorgott Batra.

-          Akkor is egy béna vagy barátom! – Röhögött.

-          Igen? – Bat arcán kaján vigyor jelent meg. – Nézd, csak valami mászik a lábadon! –

Mondta és Drankton lehajolt, hogy megnézze milyen csúszómászó vagy féreg lehet rajta, Abban a pillanatban a Söröskorsó összes tartalmát a lépcsőn előtte álló Törpe hölgy nyakába zúdította. És mire feleszmélt a tettének következményeként egy hatalmas maflást kapott tőle. Bat nevetve nézte végig a szituációt. De amikor a hölgy elé állt szigorú tekintettel Bat vigyázba vágta magát.

-          Elnézést hölgyem!

 Mondta Bár magában még mindig igyekezett elnyomni a feltörő nevetést. A törpe nő elindult a fedélközbe. Drankton még utána indult hebegve, habogva de Batnak még küldött egy „megbánod még ezt” kifejezést. Aznap még minden folyt a saját medrében tovább. Haladtunk a célunk felé.